Kis történetek
A Sportarénáról még annyit, hogy ilyen ronda épületet tényleg nem sokat látni. Mint valami elfuserált UFO, most komolyan... Nem emlékszem már a BS-re, pedig voltam benne karácsonyi vásáron a leégése előtti napokban is, de ez, ami helyette van, ez nagyon ronda.
Reggel fél 10-re értem haza az óra után, és egyből feküdtem is vissza aludni. Beállítottam az órát 11-re, mert az volt a terv, hogy megyünk az ARC-ra, utána meg 5-től tanítok, és arra még készülni is kellett. 11-kor csörgött is a telefon ébresztője, ránéztem, és azonnal sikítani kezdtem, elég hangosan, miszerint: "Úristen! Jézusom!" és hasonlók. Azt hittem ugyanis hirtelen, hogy csütörtök van, és én 11-kor ébredek először, miközben fél 8-kor már az órámon kellett volna lennem, és mit fogok mondani, és ki fognak rúgni, stb. Most kivételesen elég sok idő eltelt, mire rájöttem, hogy még csak kedd van, és arról az óráról már hazajöttem, és pont időben vagyok a felkeléssel. Visszadobtam magam az ágyra, és még vagy öt percig valami hihetetlen ütemben pörgött a szívem. Aztán eszembe jutott, szegény kutya milyen frászt kaphatott (azt hittem, Tomi már nincs otthon), mert olyan hangosan sikítottam, hogy azt még ő is tuti meghallotta, úgyhogy el is indultam megvigasztalni, de kiderült, hogy nincs is itthon, pár perccel később hozta haza Tomi a sétából. Annyira utálok így ébredni, és majdnem minden nap így ébredek, akkor is, ha 6-kor kelek, akkor is, ha 7-kor, akkor is, ha 10-kor. Hétvégén is. Borzasztó.
Ma Tomi megpróbált számot hordozni egyik szolgáltatótól a másikhoz, de úgy látszik, 8 év alatt sem sikerült normális szintre fejleszteni ezt a szolgáltatást. Én kb. 8 éve akartam ugyanezt a bravúrt előadni Feri kedvéért, hogy ingyen hívjuk egymást, de apu, akinek a nevén a telefonom van, egy kb. egy órás érvelési folyamat végén úgy döntött, menjenek ezek a fenébe, majd legfeljebb nem beszélgetünk ingyen Ferivel. A pontos idétlenségre már nem emlékszem, de biztos, hogy a 15 éves magamnak is megdöbbentő volt, hogy így menjek a dolgok. Nos, ma sem sikerült egy nap alatt elintézni ezt a rendkívül bonyolult műveletet, nagyszerű a fejlődés. De hátha majd holnap, mert Tomi nem adta fel, csak kicsit káromkodott hazafelé a kocsiban.
Az ARC nem volt rossz, bár viszonylag sok az olyan plakát idén, aminél nem értem, miért került oda. Cserébe viszont vannak jók, sőt nagyon jók is. Mikor eljöttünk, még volt kedvencem, most már nem emlékszem, melyik volt az, viszont az egyik plakáton ("Tanulhatunk egymástól" vagy hasonló) rajta van Szirka is, tök jó :)
Reggel fél 10-re értem haza az óra után, és egyből feküdtem is vissza aludni. Beállítottam az órát 11-re, mert az volt a terv, hogy megyünk az ARC-ra, utána meg 5-től tanítok, és arra még készülni is kellett. 11-kor csörgött is a telefon ébresztője, ránéztem, és azonnal sikítani kezdtem, elég hangosan, miszerint: "Úristen! Jézusom!" és hasonlók. Azt hittem ugyanis hirtelen, hogy csütörtök van, és én 11-kor ébredek először, miközben fél 8-kor már az órámon kellett volna lennem, és mit fogok mondani, és ki fognak rúgni, stb. Most kivételesen elég sok idő eltelt, mire rájöttem, hogy még csak kedd van, és arról az óráról már hazajöttem, és pont időben vagyok a felkeléssel. Visszadobtam magam az ágyra, és még vagy öt percig valami hihetetlen ütemben pörgött a szívem. Aztán eszembe jutott, szegény kutya milyen frászt kaphatott (azt hittem, Tomi már nincs otthon), mert olyan hangosan sikítottam, hogy azt még ő is tuti meghallotta, úgyhogy el is indultam megvigasztalni, de kiderült, hogy nincs is itthon, pár perccel később hozta haza Tomi a sétából. Annyira utálok így ébredni, és majdnem minden nap így ébredek, akkor is, ha 6-kor kelek, akkor is, ha 7-kor, akkor is, ha 10-kor. Hétvégén is. Borzasztó.
Ma Tomi megpróbált számot hordozni egyik szolgáltatótól a másikhoz, de úgy látszik, 8 év alatt sem sikerült normális szintre fejleszteni ezt a szolgáltatást. Én kb. 8 éve akartam ugyanezt a bravúrt előadni Feri kedvéért, hogy ingyen hívjuk egymást, de apu, akinek a nevén a telefonom van, egy kb. egy órás érvelési folyamat végén úgy döntött, menjenek ezek a fenébe, majd legfeljebb nem beszélgetünk ingyen Ferivel. A pontos idétlenségre már nem emlékszem, de biztos, hogy a 15 éves magamnak is megdöbbentő volt, hogy így menjek a dolgok. Nos, ma sem sikerült egy nap alatt elintézni ezt a rendkívül bonyolult műveletet, nagyszerű a fejlődés. De hátha majd holnap, mert Tomi nem adta fel, csak kicsit káromkodott hazafelé a kocsiban.
Az ARC nem volt rossz, bár viszonylag sok az olyan plakát idén, aminél nem értem, miért került oda. Cserébe viszont vannak jók, sőt nagyon jók is. Mikor eljöttünk, még volt kedvencem, most már nem emlékszem, melyik volt az, viszont az egyik plakáton ("Tanulhatunk egymástól" vagy hasonló) rajta van Szirka is, tök jó :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése