Apró epizód
Valamelyik nap álltam a Blahán, vártam a villamost. Ott járkált egy nő, ölében egy édes kiskutya. Próbáltam kikerülni, mert tudtam, hiába minden józan megfontolás, adni fogok neki pénzt, ha kér. Persze lecsapott rám. “Tejre gyűjtök a kiskutyának, adjon má’ egy kis aprót. Neki kell tejre.”
Nagyon megharagudtam rá hirtelen. Nyilvánvaló volt, hogy hazudik, hogy tojik ő a kiskutya fejére, ahogy elfordulok, talán még belé is rúg kettőt. Nem tudom megmondani, miből volt annyira egyértelmű, de az volt. Arról nem beszélve, hogy két típusú koldustól tudok szinte dührohamot kapni: attól, amelyik gyerekkel koldul, és attól, amelyik kutyával. Mindkettő tisztességtelen módon az érzelmeimre apellál, érzelmi alapon próbál zsarolni. Nekik soha nem is adok. Egy kivétel volt eddig, az a nő, aki a kislányával jött oda, de valahogy nem tolta előtérbe, szép csendesen elmondta, hogy éhesek, és ha adnék pénzt, nem sokat, ötven forintot, akkor tudna venni zsömlét. Lehet, hogy ő is hazudott, de nála nem éreztem, hogy át akar vágni.
Ettől függetlenül adtam a nőnek a helyes kiskutyával. Ötven forintot, mert annyira feldühített ő is meg az is, hogy nem bírok neki hátat fordítani, mert ölében a kiskutya, hiába érzem, hogy átvág. Elvette a pénzt, majd gügyögni kezdett a kiskutyának: “Látod, kaptunk pénzt, megy a gazdi a boltba, vesz neked tejecskét.” Émelyítő. Megjött a villamos, felszálltam. Az ajtóból visszafordultam, és mit látok? Már mindjárt nem gügyögött a kutyának, azonnal letette, ahogy elfordultam, és nekiállt leporolni magáról a kutyaszőrt. Nem hiszem, hogy vett tejet a kutyának.
Hazug. És nem szeretem az érzelmi zsarolást.
Nagyon megharagudtam rá hirtelen. Nyilvánvaló volt, hogy hazudik, hogy tojik ő a kiskutya fejére, ahogy elfordulok, talán még belé is rúg kettőt. Nem tudom megmondani, miből volt annyira egyértelmű, de az volt. Arról nem beszélve, hogy két típusú koldustól tudok szinte dührohamot kapni: attól, amelyik gyerekkel koldul, és attól, amelyik kutyával. Mindkettő tisztességtelen módon az érzelmeimre apellál, érzelmi alapon próbál zsarolni. Nekik soha nem is adok. Egy kivétel volt eddig, az a nő, aki a kislányával jött oda, de valahogy nem tolta előtérbe, szép csendesen elmondta, hogy éhesek, és ha adnék pénzt, nem sokat, ötven forintot, akkor tudna venni zsömlét. Lehet, hogy ő is hazudott, de nála nem éreztem, hogy át akar vágni.
Ettől függetlenül adtam a nőnek a helyes kiskutyával. Ötven forintot, mert annyira feldühített ő is meg az is, hogy nem bírok neki hátat fordítani, mert ölében a kiskutya, hiába érzem, hogy átvág. Elvette a pénzt, majd gügyögni kezdett a kiskutyának: “Látod, kaptunk pénzt, megy a gazdi a boltba, vesz neked tejecskét.” Émelyítő. Megjött a villamos, felszálltam. Az ajtóból visszafordultam, és mit látok? Már mindjárt nem gügyögött a kutyának, azonnal letette, ahogy elfordultam, és nekiállt leporolni magáról a kutyaszőrt. Nem hiszem, hogy vett tejet a kutyának.
Hazug. És nem szeretem az érzelmi zsarolást.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése