Lonely Weekend - első nap
Szombaton otthon voltam anyuéknál, ezúttal Liza nélkül - nem is bánta annyira, mint gondoltam.
Ott voltak Katáék, sőt ott volt a nagynéném, Gabi is. Azt mondta az orvosa, annyira szépen javult a héten, hogy hétvégén mindkét nap kijöhet, bár aludnia azért a kórházban kellett. Tényleg jobban van, látszik is rajta. Megint előbújt a kreativitása, festeni meg rajzolni akar, és már majdnem önmaga.
Amikor anyuék visszavitték Gabit, Katáékkal náluk maradtunk, és például megmutatták az házukról készült képeket. Szép kis ház ez, csak kicsit messze van. Viszont van kertje, és azt a két gyerek meg a kutya nagyon fogja értékelni, biztos vagyok benne. Amikor aztán anyuék visszajöttek, Katáék elmentek vásárolni, és a fiúk velünk maradtak. Szépen elszórakoztatta őket anyu, és csak apróbb fennforgások történtek: Matyi pl. ülésből elvágódott, ahogy néha még szokott, és akkor sírt egy kicsit, Bencénél meg bebizonyosodott, hogy úton van ugyan a szobatisztaság felé, de nem teljes a siker. Szerintem jól sült el ez, hogy a nagyszülők vigyáztak az unokákra - azt hiszem, Bencét lassan már ott is merhetnék hagyni a szülei egy-két napra.
A nap legédesebb jelenete a következő volt. Anyu éppen Matyit szórakoztatta (Matyi talpával előadott tapsi-tapsi dal, Matyi nagyon nevetett), Bence pedig kreatív hobbis könyveket nézegetett velem a következő kérdéssel: "Ez pedig mi?", és akkor minden állatot és tárgyat beazonosítottunk. Elérkeztünk a csigához (egyébként nagyon aranyos kis plüssjáték). "Ezt varrd meg nekem", mondta Bence anyura nézve, anyu viszont a tapsi-tapsi miatt nem vette ezt észre. Amire Bence, kicsit hangosabban: "Nagyi, hozzád beszélek! Varrd meg nekem a csigát!" Hát én ezen kifeküdtem :) Édes ez a gyerek.
Eredetileg úszni akartunk este anyuval, de aztán nem úgy alakult. Így aztán úszás nélkül, viszont hulla fáradtan indultam haza negyed 8-kor. Katáék elvittek a Határ útig, ami nagyon jól jött, mert pont azon gondolkodtam, hogy olyan vagyok, mint akit fejbe vágtak, hogyan fogok hazajutni az úszócuccal meg a több kilónyi szörppel-sütivel, amit Mamáék küldtek nekünk Hortobágyról. (Ráadásul elhoztam apu kulcsát az enyém helyett, miután tüzetesen megvizsgáltam, és megállapítottam, hogy ez az enyém. Szerencse, hogy az iroda kulcsai nem ezen vannak, így erre a hétre jó lesz apunak az én kulcsom is.) Így sikerült azért hazavergődni, de kínkeserves volt - ha az ember fáradt, akkor aludjon, ne császkáljon, ez nagy igazság.
Mostanában egyébként sűrűn fogjuk látni egymást Katáékkal is, mert két héten belül van egy Bence névnap meg egy Matyi szülinap, utóbbiból ráadásul az első. Ajándékötlet persze nuku, dehát nem is én lennék. Mit lehet egy baba első szülinapjára adni, amiből valószínűleg nincs még neki ezer?
Ott voltak Katáék, sőt ott volt a nagynéném, Gabi is. Azt mondta az orvosa, annyira szépen javult a héten, hogy hétvégén mindkét nap kijöhet, bár aludnia azért a kórházban kellett. Tényleg jobban van, látszik is rajta. Megint előbújt a kreativitása, festeni meg rajzolni akar, és már majdnem önmaga.
Amikor anyuék visszavitték Gabit, Katáékkal náluk maradtunk, és például megmutatták az házukról készült képeket. Szép kis ház ez, csak kicsit messze van. Viszont van kertje, és azt a két gyerek meg a kutya nagyon fogja értékelni, biztos vagyok benne. Amikor aztán anyuék visszajöttek, Katáék elmentek vásárolni, és a fiúk velünk maradtak. Szépen elszórakoztatta őket anyu, és csak apróbb fennforgások történtek: Matyi pl. ülésből elvágódott, ahogy néha még szokott, és akkor sírt egy kicsit, Bencénél meg bebizonyosodott, hogy úton van ugyan a szobatisztaság felé, de nem teljes a siker. Szerintem jól sült el ez, hogy a nagyszülők vigyáztak az unokákra - azt hiszem, Bencét lassan már ott is merhetnék hagyni a szülei egy-két napra.
A nap legédesebb jelenete a következő volt. Anyu éppen Matyit szórakoztatta (Matyi talpával előadott tapsi-tapsi dal, Matyi nagyon nevetett), Bence pedig kreatív hobbis könyveket nézegetett velem a következő kérdéssel: "Ez pedig mi?", és akkor minden állatot és tárgyat beazonosítottunk. Elérkeztünk a csigához (egyébként nagyon aranyos kis plüssjáték). "Ezt varrd meg nekem", mondta Bence anyura nézve, anyu viszont a tapsi-tapsi miatt nem vette ezt észre. Amire Bence, kicsit hangosabban: "Nagyi, hozzád beszélek! Varrd meg nekem a csigát!" Hát én ezen kifeküdtem :) Édes ez a gyerek.
Eredetileg úszni akartunk este anyuval, de aztán nem úgy alakult. Így aztán úszás nélkül, viszont hulla fáradtan indultam haza negyed 8-kor. Katáék elvittek a Határ útig, ami nagyon jól jött, mert pont azon gondolkodtam, hogy olyan vagyok, mint akit fejbe vágtak, hogyan fogok hazajutni az úszócuccal meg a több kilónyi szörppel-sütivel, amit Mamáék küldtek nekünk Hortobágyról. (Ráadásul elhoztam apu kulcsát az enyém helyett, miután tüzetesen megvizsgáltam, és megállapítottam, hogy ez az enyém. Szerencse, hogy az iroda kulcsai nem ezen vannak, így erre a hétre jó lesz apunak az én kulcsom is.) Így sikerült azért hazavergődni, de kínkeserves volt - ha az ember fáradt, akkor aludjon, ne császkáljon, ez nagy igazság.
Mostanában egyébként sűrűn fogjuk látni egymást Katáékkal is, mert két héten belül van egy Bence névnap meg egy Matyi szülinap, utóbbiból ráadásul az első. Ajándékötlet persze nuku, dehát nem is én lennék. Mit lehet egy baba első szülinapjára adni, amiből valószínűleg nincs még neki ezer?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése