Kutyasétáltatás

Elém toppan egy jól megtermett, mázsa körüli fiatalember.

- Nem kell parfüm?
- Nem.
- Olcsón adom.
- De nem kell, köszönöm.
- Terhes vagy?
(Döbbent csönd, közben vontatom a kutyát.)
- Kisbabát vársz?

Nem is reagáltam erre semmit, otthagytam a fenébe.

1. Utálom, amikor idegenek leszólítanak az utcán. Sötétben még vagy tízszer annyira, mint világosban.
2. Nem kell pacsuli késő este az utcán vadidegentől. Igazából nappal és boltból sem kell. De így pláne.
3. Hogyan következik a kell-e parfüm problematikából a terhes vagyok-e problematika?
4. Mi a köze hozzá, hogy terhes vagyok-e? Mégis ki ő, hogy ilyet kérdez?
(5. Lehet, hogy nemleges válasz esetén táplálkozási tanácsokat kezdett volna osztogatni?)

Lehet, hogy a homlokomra tetováltatok lassan egy feliratot, valahogy így fog kinézni: "Kövér vagyok, nem terhes." Mindazonáltal kövérnek sem tartom magam, csak kissé nyomi alkatom van, de nem hinném, hogy olyan formám van, mint egy terhes nőnek. A terhes nőnek ugyanis terhes nő formája szokott lenni, míg a nyomi alkatúnak meg nyomi. Én legalábbis simán látom az utcán szembejövő nőkön, hogy terhesek vagy nem szerencsés annyira az alkatuk, viszont akinél nem tudom megállapítani, ahhoz se megyek oda megérdeklődni, hogy is van ez, mert nettó taplóság.

Mennyire utálom az ilyen taplókat, basszus. Mikor hagynak már békén?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai