Nem tombol a jókedv
Lizából pár napja folyik valami fehéres váladék, és mivel ezt abnormális történésnek minősítettük, ma reggel 9-re elvittük az állatorvoshoz.
Az orvos megnézte a váladékot, ami genny, felfedezte, hogy Lizának van teje, aztán csinált egy ultrahangot, ami szerint megint gyulladásban van a méhe.
Két lehetőség van: műtét vagy nem műtét, hanem gyógyszer.
Ha nem műtét, akkor nincs műtéti kockázat a legalább 16 éves kutyánál, viszont élete végéig ezt fogjuk játszani: tüzel, begyullad, antibiotikum, gyulladás elmúlik, két hét múlva tüzel, begyullad, és így tovább, amíg csak él. Most azért folyik belőle a genny, mert nyitva van a méhszája. A kezelőorvos szerint nem kizárt, hogy legközelebb, amikor begyullad a méhe, a méhszáj nem nyílik ki, a genny gyűlik, nem lesz semmi jele, hogy valami nem oké, és akkor vesszük észre, hogy baj van, amikor kireped a méhe, és megtelik a hasürege gennyel, ami sokkal nagyobb gáz, mint most kivenni a méhét. A főorvos, aki megkukkantotta Lizát az ultrahangozáskor, azt mondta, nem kell mindjárt szétkapni a kutyát, először legyen gyógyszer. A kezelőorvos azt mondta, gyógyszereztük már eleget, látható, hogy amint elfogy a gyógyszer, azonnal újra begyullad, nincs értelme ezt játszani.
Ha műtét, akkor elég nagy a műtéti kockázat, mert legalább 16 évesen nem számít fiatalnak, sőt a kutyák többsége ezt a kort meg sem éri. A kockázatot azzal lehet csökkenteni, hogy nem úgy vágnak belé 3 szurit egymás után, mint ott a másik helyen, a Pozsony utcában, aztán lesz valami, hanem meghallgatják a ketyegőjét meg a tüdejét (ez megtörtént, mindkettő tökéletesen működik), csinálnak laborvizsgálatot (ennek első lépése az ultrahang, ami most meg is volt), ebből kiderül, kibírja-e elvileg az altatást meg a műtétet, illetve milyen módszerrel lehet őt altatni. Ha műtét, akkor minél előbb, már holnap a labor hátralévő része, aztán a lehető leghamarabb fel kell vágni.
Persze vannak még az anyagiak, miszerint műtét nélkül kb. havonta 5-10 ezer forint a kutya gyulladástalanítása, a műtét meg laborral, altatással, minden egyéb izébizével 50 ezer forint. Ez mondjuk a legkevésbé fontos érv.
Felmentünk az orvos után anyuékhoz, és kupaktanácsot tartottunk, mert Liza közös kutya, ezért nekik ugyanakkora szavazati joguk van mindenben, pláne az ilyen életbevágó kérdésekben, mint nekünk. Anyu kicsit elsírta magát, amikor szóba került, hogy Liza esetleg ezt a műtétet nem fogja túlélni, de legyen úgy, ahogy én szeretném. Apu szerint ne műtsük, mert már nagyon öreg, és a műtéttől függetlenül lesz még egyéb baja, és biztos, hogy gyógyszeren fog élni így is, úgy is, ahogy azt az öregek szokátk. Tomi a műtétre szavaz, mert ha eltekintünk a kockázattól, Liza szempontjából az tűnne jobb megoldásnak.
Én eddig mindig görcsösen tiltakoztam a műtét ellen, most meg nem tudom. Nem tudom, Liza mit érez, de én azt gyanítom, neki sem jó ez, hogy amint nem kap gyógyszert, rögtön begyullad a méhe, aztán a húgyhólyagja, és vért pisil, genny csorog belőle, vagy ami épp adódik. Az sem lehet a kedvence, hogy gyógyszert kell szednie, amit ki nem állhat, és akkor én mindenféle cselekkel próbálom beleerőltetni a tablettákat. Viszont nem tudom, ez melyikünknek kényelmetlenebb, neki vagy nekem. Azért nem kéne kitenni a műtétnek, mert nekem macera napi kétszer harcolni vele, hogy ugyan vegye már be a gyógyszert. A másik fele meg az, hogy azért nem kéne kitenni a folyamatos gyulladásos hercehurcának, mert én félek, hogy mi lesz, ha belehal a műtétbe. Én azzal az ajánlattal tudnék kiegyezni, hogy megműtik, megszabadulunk a méhe miatti cirkuszoktól, mindemellett túléli, felépül, és még egy darabig kutya, de ezt nekem senki nem garantálja. (Pláne nem ebben a rendelőben, ahol mindig nagyon vigyáznak, hogyan fogalmaznak, nehogy valamibe beleélje magát a gazdi, aztán koppanjon egy nagyot.)
Nem tudom, mi legyen. Reggelig kaptunk haladékot a döntéshez.
Az orvos megnézte a váladékot, ami genny, felfedezte, hogy Lizának van teje, aztán csinált egy ultrahangot, ami szerint megint gyulladásban van a méhe.
Két lehetőség van: műtét vagy nem műtét, hanem gyógyszer.
Ha nem műtét, akkor nincs műtéti kockázat a legalább 16 éves kutyánál, viszont élete végéig ezt fogjuk játszani: tüzel, begyullad, antibiotikum, gyulladás elmúlik, két hét múlva tüzel, begyullad, és így tovább, amíg csak él. Most azért folyik belőle a genny, mert nyitva van a méhszája. A kezelőorvos szerint nem kizárt, hogy legközelebb, amikor begyullad a méhe, a méhszáj nem nyílik ki, a genny gyűlik, nem lesz semmi jele, hogy valami nem oké, és akkor vesszük észre, hogy baj van, amikor kireped a méhe, és megtelik a hasürege gennyel, ami sokkal nagyobb gáz, mint most kivenni a méhét. A főorvos, aki megkukkantotta Lizát az ultrahangozáskor, azt mondta, nem kell mindjárt szétkapni a kutyát, először legyen gyógyszer. A kezelőorvos azt mondta, gyógyszereztük már eleget, látható, hogy amint elfogy a gyógyszer, azonnal újra begyullad, nincs értelme ezt játszani.
Ha műtét, akkor elég nagy a műtéti kockázat, mert legalább 16 évesen nem számít fiatalnak, sőt a kutyák többsége ezt a kort meg sem éri. A kockázatot azzal lehet csökkenteni, hogy nem úgy vágnak belé 3 szurit egymás után, mint ott a másik helyen, a Pozsony utcában, aztán lesz valami, hanem meghallgatják a ketyegőjét meg a tüdejét (ez megtörtént, mindkettő tökéletesen működik), csinálnak laborvizsgálatot (ennek első lépése az ultrahang, ami most meg is volt), ebből kiderül, kibírja-e elvileg az altatást meg a műtétet, illetve milyen módszerrel lehet őt altatni. Ha műtét, akkor minél előbb, már holnap a labor hátralévő része, aztán a lehető leghamarabb fel kell vágni.
Persze vannak még az anyagiak, miszerint műtét nélkül kb. havonta 5-10 ezer forint a kutya gyulladástalanítása, a műtét meg laborral, altatással, minden egyéb izébizével 50 ezer forint. Ez mondjuk a legkevésbé fontos érv.
Felmentünk az orvos után anyuékhoz, és kupaktanácsot tartottunk, mert Liza közös kutya, ezért nekik ugyanakkora szavazati joguk van mindenben, pláne az ilyen életbevágó kérdésekben, mint nekünk. Anyu kicsit elsírta magát, amikor szóba került, hogy Liza esetleg ezt a műtétet nem fogja túlélni, de legyen úgy, ahogy én szeretném. Apu szerint ne műtsük, mert már nagyon öreg, és a műtéttől függetlenül lesz még egyéb baja, és biztos, hogy gyógyszeren fog élni így is, úgy is, ahogy azt az öregek szokátk. Tomi a műtétre szavaz, mert ha eltekintünk a kockázattól, Liza szempontjából az tűnne jobb megoldásnak.
Én eddig mindig görcsösen tiltakoztam a műtét ellen, most meg nem tudom. Nem tudom, Liza mit érez, de én azt gyanítom, neki sem jó ez, hogy amint nem kap gyógyszert, rögtön begyullad a méhe, aztán a húgyhólyagja, és vért pisil, genny csorog belőle, vagy ami épp adódik. Az sem lehet a kedvence, hogy gyógyszert kell szednie, amit ki nem állhat, és akkor én mindenféle cselekkel próbálom beleerőltetni a tablettákat. Viszont nem tudom, ez melyikünknek kényelmetlenebb, neki vagy nekem. Azért nem kéne kitenni a műtétnek, mert nekem macera napi kétszer harcolni vele, hogy ugyan vegye már be a gyógyszert. A másik fele meg az, hogy azért nem kéne kitenni a folyamatos gyulladásos hercehurcának, mert én félek, hogy mi lesz, ha belehal a műtétbe. Én azzal az ajánlattal tudnék kiegyezni, hogy megműtik, megszabadulunk a méhe miatti cirkuszoktól, mindemellett túléli, felépül, és még egy darabig kutya, de ezt nekem senki nem garantálja. (Pláne nem ebben a rendelőben, ahol mindig nagyon vigyáznak, hogyan fogalmaznak, nehogy valamibe beleélje magát a gazdi, aztán koppanjon egy nagyot.)
Nem tudom, mi legyen. Reggelig kaptunk haladékot a döntéshez.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése