Bölcsességfog kint

Megvolt a műtét.

Délre átjött Blanka. Arról volt szó, hogy a Móriczon találkozunk, aztán Tomiéknál ebédelünk, de nem volt különösebben jó kedvem a reggeli állatorvosos dolog miatt, és úgy éreztem, nincs kedvem elmenni itthonról. Ezért felhívtam Blankát, nem jönne-e inkább ide, és akkor nem pizzát ebédelünk, hanem sült húst rizzsel. Beleegyezett. Beszélgettünk, ebédeltünk, aztán fél 2 után útra keltünk. Úgy kezdődött, hogy vagy egy órát vártunk, mire behívtak. Az orvos egyetlen kérdést sem akart hagyni feltenni, de azért én erőszakos voltam, és igenis kérdezgettem, hogy felír-e fájdalomcsillapítót, tudok-e holnap beszélni, és muszáj-e ez az egész, mi lenne, ha betömné inkább. Mosolygott rajtam egyet, hogy inkább vegyük ki azt a fogat, majd betolta a számba a tűt, és kaptam jó kis érzéstelenítő szurit, felét ínybe, felét meg nem is tudom, hova. Aztán átküldtek a műtő elé várakozni. Ott még kb. 20 perc telt el, mire behívtak. Rossz volt, hogy ott már egyáltalán nem hagyott kérdezni, ahogy nyitottam a szám, betolta a szikét, és vágott. Az volt ezzel a baj, hogy hiába volt lezsibbadva a fejem jobb fele, úgy tűnik, nem hatott még eléggé, mert fájt a vágás. Akkor hozott egy másik szurit, azt is betolta, majd kezdődött a móka: vésés, rángatás, vésés, rángatás, vésés, vizes fúvás, rángatás, vésés, stb. Közben egyszer elhívták telefonálni egy angolul beszélő hölggyel. Ezalatt három asszisztens állt körülöttem, mind velem egykorú lányok, és vidáman csacsogtak magánéletről, nyaralásról, miközben én majd összefostam magam a félelemtől, hát érdekes volt. Azt hajtogatta végig a bácsi, hogy lazuljak el, ugyanis annyira befeszültem, hogy szerintem izomlázam is lesz holnapra. Többször azt hittem, hogy eltöri az államat meg a környező fogakat, a bölcsességfog recsegett-ropogott, ahogy kotorta, borzasztó volt. Közben próbáltam ellazítani magam, mert az jutott az eszembe, hogy ha így befeszülök, a végén nem is államat, hanem a nyakamat fogja eltörni a nagy igyekezetben. Többször mondogatta, hogy "hősnek tetszik lenni", meg hogy nagyon bánt-e, amit csinál. Hát, a könnyed délutáni szórakozást azért máshogy képzelem el, szó se róla. A végén még egy olyat is mondott, hogy "hősnek tetszik lenni, hogy egy ilyen nagy műtétet be tetszett vállalni". Ezen megdöbbentem, mondtam is neki, hogy én minden lehetséges módon igyekeztem elkerülni, szó nincs bevállalásról. A műtét alatt végig csukva volt a szemem, mert nem akartam látni, milyen műszereket dugdos be, hátha elájulok vagy ilyesmi, viszont amikor a fogat kivette, azt megnéztem. Nem láttam még kiszedett bölcsességfogat, de hogy ez ekkora bazi nagy legyen, arra nem számítottam. A végén az egyik kotorászós résznél megcsúszott az a valami, és beleszaladt a nyelvembe. Ahogy megy most ki az érzéstelenító, tisztára olyan érzés, mintha elharaptam volna a nyelvem, nagyon tuti.

Blanka végig kint ült. Nagyon köszönöm, hogy eljöttél velem, így tényleg sokkal könnyebb volt! Bónuszként eljött még a nőgyógyászhoz is gyógyszert íratni, csak utána ment tanítani. Örök hálám, komolyan :)

Most itt üldögélek, várom a 6 órát (már csak egy perc!), amikortól ehetek-ihatok, ugyanis baromi szomjas vagyok, plusz megy ki az érzéstelenítő, és eléggé fáj a szám. Nem a sebhely, hanem körülötte a többi fog, az ínyem, a nyelvem, ilyenek. Úgyhogy beveszem az első fájdalomcsillapítót, majd megpróbálok aludni. Az orvos szerint, ma még nem lesz semmi, holnap fog nagyon fájni, de azért menjek nyugodtan dolgozni, nem fog hátráltatni benne, tudok majd beszélni, stb. Neten olvastam, hogy jegelni kell, úgyhogy most szorgosan jegelem, bár pont úgy van, ahogy múltkor, és ezt is olvastam több helyen: nem lesz jobb tőle, sőt sokkal jobban fáj. Ja, amúgy a szám körül, ahol kifeszítették, zúzódások vannak, és minimálisan feldagadt a képem. Összességében úgy nézek ki, mint akinek behúztak, és úgy érzem magam, mint akit megkínoztak. A hűtő tele pudinggal meg kefírrel, bár nem hinném, hogy ma még éhes lennék, inkább mindjárt hányok. Fogorvosról meg fogakról egy jó ideig hallani sem akarok.