Jég
minden mennyiségben a fejemen. És még így is kellemetlen.
A fejemet nehezen tudom forgatni, csak semmi hirtelen mozdulat, mert nagyon fáj az állam.
Már most értem, Liza miért szedte ki magának a varratot - gusztustalan érzés, hogy cérna van a számban. Pedig jövő csütörtökig ott kell lennie.
A műtét hatására egyébként úgy döntöttem, Lizát egyelőre nem műtjük. Nem tudok most vele külön foglalkozni, pláne nem tudok lehajolni hozzá meg ilyenek. Úgyhogy ma kapott két antibiotikumot injekció formájában, holnap kap még kettőt, aztán meglátjuk. Amúgy sajnál engem, sokszor idejön hozzám megnézni, minden oké-e :)
A reggeli órán kaptam egy üveges kólát a cég hűtőjéből, azt szorongattam a fejemre, egy óra alatt kellemes meleg lett. Azt hittem ugyanis, hogy kibírok két órát jég nélkül, de nem. Úgyhogy a délutáni óra legfontosabb előkészületeként beraktam fél liter vizet a fagyasztóba, és azt viszem magammal. Akár hülyén néz a csaj, aki ma jön hozzám először, akár nem, akkor is ez lesz. Kell az a nyomorult jég. Éjjel elolvadt a fejem alatt, reggelre kicsit fel is püffedt a képem. Most megint lement, de ezek szerint nonstop jegelni kell. (Ahhoz képest, hogy tegnap, amikor hazaértem, egy duzzanat volt az arcomon, egy meg az államon, tök elégedett vagyok a teljesítményemmel, még akkor is, ha tüzel a fejem.)
Tegnap beszélgettünk róla, miért is maradtam én ki a lagziból az egy hónappal ezelőtti esküvőn, bár nem említettünk engem konkrétan, de szerintem mindketten tudtuk, kiről beszélünk. Nos, azért, mert a lagzinál csak hatvan emberre volt pénz, ezért csak a legfontosabb 25 barát mehetett el (a menyasszony részéről 25, a vőlegény részéről 15), de azért a templomba mindenkit meghívtak, akinek fontos szerepe volt az életükben. Aha, már értem. Ettől még nem esik jobban.
Befejeztem az utazást Karinthy koponyája körül, elég kemény lehetett ezt átélni. Az meg külön szomorú, hogy ez az egész tortúra összesen két évvel hosszabbította meg az életét. Következőnek lehet, hogy a doktorira kiszemelt gyerekirodalmi könyveket kéne elolvasni, de még ezt átgondolom.
Holnap Zoli szülinapját ünnepeljük otthon, semmi ötletem nincs, hogy mit kapjon, és mivel Lizát reggel orvoshoz kell vinni, tortát sem sütünk neki. Elég gáz ez így... De valahogy biztosan megoldódik ez is.
Most majd megpróbálok tésztás levest enni összeturmixolva, bár elég fájdalmas az evés. De valamit azért csak kell enni, úgyhogy most ezt fogom kipróbálni.
A fejemet nehezen tudom forgatni, csak semmi hirtelen mozdulat, mert nagyon fáj az állam.
Már most értem, Liza miért szedte ki magának a varratot - gusztustalan érzés, hogy cérna van a számban. Pedig jövő csütörtökig ott kell lennie.
A műtét hatására egyébként úgy döntöttem, Lizát egyelőre nem műtjük. Nem tudok most vele külön foglalkozni, pláne nem tudok lehajolni hozzá meg ilyenek. Úgyhogy ma kapott két antibiotikumot injekció formájában, holnap kap még kettőt, aztán meglátjuk. Amúgy sajnál engem, sokszor idejön hozzám megnézni, minden oké-e :)
A reggeli órán kaptam egy üveges kólát a cég hűtőjéből, azt szorongattam a fejemre, egy óra alatt kellemes meleg lett. Azt hittem ugyanis, hogy kibírok két órát jég nélkül, de nem. Úgyhogy a délutáni óra legfontosabb előkészületeként beraktam fél liter vizet a fagyasztóba, és azt viszem magammal. Akár hülyén néz a csaj, aki ma jön hozzám először, akár nem, akkor is ez lesz. Kell az a nyomorult jég. Éjjel elolvadt a fejem alatt, reggelre kicsit fel is püffedt a képem. Most megint lement, de ezek szerint nonstop jegelni kell. (Ahhoz képest, hogy tegnap, amikor hazaértem, egy duzzanat volt az arcomon, egy meg az államon, tök elégedett vagyok a teljesítményemmel, még akkor is, ha tüzel a fejem.)
Tegnap beszélgettünk róla, miért is maradtam én ki a lagziból az egy hónappal ezelőtti esküvőn, bár nem említettünk engem konkrétan, de szerintem mindketten tudtuk, kiről beszélünk. Nos, azért, mert a lagzinál csak hatvan emberre volt pénz, ezért csak a legfontosabb 25 barát mehetett el (a menyasszony részéről 25, a vőlegény részéről 15), de azért a templomba mindenkit meghívtak, akinek fontos szerepe volt az életükben. Aha, már értem. Ettől még nem esik jobban.
Befejeztem az utazást Karinthy koponyája körül, elég kemény lehetett ezt átélni. Az meg külön szomorú, hogy ez az egész tortúra összesen két évvel hosszabbította meg az életét. Következőnek lehet, hogy a doktorira kiszemelt gyerekirodalmi könyveket kéne elolvasni, de még ezt átgondolom.
Holnap Zoli szülinapját ünnepeljük otthon, semmi ötletem nincs, hogy mit kapjon, és mivel Lizát reggel orvoshoz kell vinni, tortát sem sütünk neki. Elég gáz ez így... De valahogy biztosan megoldódik ez is.
Most majd megpróbálok tésztás levest enni összeturmixolva, bár elég fájdalmas az evés. De valamit azért csak kell enni, úgyhogy most ezt fogom kipróbálni.
Kicsit aggódom az állad miatt. Nem értem, mitől fáj. Remélem, hamar elmúlik!!
VálaszTörlésSzerintem egyszerűen nem tett jót neki az a feszegetés, amit előadott a bácsi. Nem tudom, mennyiben lenne más a helyzet, ha alátámasztották volna az államat, és nem csak úgy nyomják lefelé a nagyvilágba, de tulajdonképpen mindegy. Ki lehet bírni, csak azért fáj. De szerintem biztosan nem tart már ez sokáig :)
VálaszTörlés