Dühöngő
Én annyira dühös vagyok, hogy ennyire még talán soha. Meg csalódott is. Egyértelművé vált, hogy kiállást magam mellett nem is kell várni, ugyanis ebben a történetben is én vagyok a hülye, mit rinyálok annyit, mi ez a dráma, ésatöbbi. És a drasztikus is én vagyok. Meg még a rendetlen, aki soha semmivel nem készül el, na az vagyok még én.
A pihenése istenien alakul. Bevállalt a hétre két darab Pest-Hévíz-Pest túrát, miközben mindig mondja, milyen hülye hangja van a kocsinak. Hát, a második Hévíz-Pest útvonalon a kocsi köszönte szépen, és megállt pihenni. Úgy végleg. Mondta is Tomi, hogy ne nagyon várjam, nem érdemes. Hiszen szabadnapja van, az a hazajövetelünk óta ezen kívül pontosan kettő volt, de sebaj, biztosan lesz majd még máskor is. Csak nehogy holnapra valami programot csináljunk, nehogy ne tudja kipihenni magát véletlenül.
A delfint egyébként majd ragasztjuk, úgy egy hete.
A gerincemben futkározik a düh, hogy egészen pontosan fogalmazzak. A gerincemben érzem. Én ilyen dühös még talán tényleg nem voltam soha életemben. Remélem, nem is sűrűn leszek ezután sem, mert ez iszonyú. És nyilván magamnak köszönhetem, hiszen piszlicsáré, sőt nem is létező problémákon akadok ki, aztán meg azon, amikor még sérteget is. Persze mit vártam, olyan szituációt még nem látott a világ, amiről ne én tehettem volna.
Ja, legyen egy kis pozitív is, kis színes, befejeztem végre a Carpet People-t tegnap, alig vártam már, hogy a végére érjek. Szintén tegnap elkezdtem Karinthy Utazás a koponyám körül című regényét, és ezzel már okokból kifolyólag várhatóak bajok. Elkezdi ecsetelni, milyen filmet látott az agyműtétről, hogyan vágják-skalpolják a beteget... Hát azt hittem, lefordulok a székről. Pedig az a gyanúm, hogy lesz ez még ilyenebb is, miután mostanában fedezik fel az orvosok, hogy agydaganata van, és ez a 260-ból a 60. oldal. Ja, attól eltekintve, hogy vizuális is vagyok meg a vért sem bírom, nagyon jó volt ez a Karinthy, csodálatos stílusban és szókinccsel írt.
Hát akkor most kád, hűsölés, Karinthy, majd bolt, egy fólia ásványvíz és két kóla Nagyinak, amit kocsi híján kacsóban szállítok majd le. Aztán haza, és megtudom, ma éppen mit nem csináltam meg, illetve mit nem csináltam jól.
A pihenése istenien alakul. Bevállalt a hétre két darab Pest-Hévíz-Pest túrát, miközben mindig mondja, milyen hülye hangja van a kocsinak. Hát, a második Hévíz-Pest útvonalon a kocsi köszönte szépen, és megállt pihenni. Úgy végleg. Mondta is Tomi, hogy ne nagyon várjam, nem érdemes. Hiszen szabadnapja van, az a hazajövetelünk óta ezen kívül pontosan kettő volt, de sebaj, biztosan lesz majd még máskor is. Csak nehogy holnapra valami programot csináljunk, nehogy ne tudja kipihenni magát véletlenül.
A delfint egyébként majd ragasztjuk, úgy egy hete.
A gerincemben futkározik a düh, hogy egészen pontosan fogalmazzak. A gerincemben érzem. Én ilyen dühös még talán tényleg nem voltam soha életemben. Remélem, nem is sűrűn leszek ezután sem, mert ez iszonyú. És nyilván magamnak köszönhetem, hiszen piszlicsáré, sőt nem is létező problémákon akadok ki, aztán meg azon, amikor még sérteget is. Persze mit vártam, olyan szituációt még nem látott a világ, amiről ne én tehettem volna.
Ja, legyen egy kis pozitív is, kis színes, befejeztem végre a Carpet People-t tegnap, alig vártam már, hogy a végére érjek. Szintén tegnap elkezdtem Karinthy Utazás a koponyám körül című regényét, és ezzel már okokból kifolyólag várhatóak bajok. Elkezdi ecsetelni, milyen filmet látott az agyműtétről, hogyan vágják-skalpolják a beteget... Hát azt hittem, lefordulok a székről. Pedig az a gyanúm, hogy lesz ez még ilyenebb is, miután mostanában fedezik fel az orvosok, hogy agydaganata van, és ez a 260-ból a 60. oldal. Ja, attól eltekintve, hogy vizuális is vagyok meg a vért sem bírom, nagyon jó volt ez a Karinthy, csodálatos stílusban és szókinccsel írt.
Hát akkor most kád, hűsölés, Karinthy, majd bolt, egy fólia ásványvíz és két kóla Nagyinak, amit kocsi híján kacsóban szállítok majd le. Aztán haza, és megtudom, ma éppen mit nem csináltam meg, illetve mit nem csináltam jól.
Szia Luca,
VálaszTörlésfel a fejjel. Mi is lassan öt éve élünk együtt és van, amikor több a veszekedés itthon, mert éppen egymás agyára megyünk. Én ilyenkor el szoktam mondani a páromnak, hogy miért nem érzem jól magam a bőrömben, utána vagy kiderül, hogy marhaság, vagy meg tudjuk beszélni. A lényeg az, hogy ne magad edd miatta, mert előbb-utóbb a fejedben olyan problémák is meg fognak jelenni, amik nincsenek ott. Én legalábbis mindig ezt csinálom, szóval jobb ezeket kiereszteni.
Ahogy írod, szerintem amúgy a munka miatt van, nálunk ebből a szempontból a karácsony a legdurvább (kereskedelem), de olyankor azzal szoktam vígasztalni magam, hogy kettőnkért dolgozik és legalább az éjszakát együtt töltjük. Szóval ebben az esetben csak az a megoldás, hogy mindig a legpozitívabb gondolatokat keresem. :)
Kicsit összetett ez a történet, nem tudom, mennyire olvastad a zároltat, de onnan indult, és azóta is egy helyben toporgunk, amit én egyre nehezebben viselek, bár most egészen jó a hangulatom valamiért.
VálaszTörlés