Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
Szia Luca,
VálaszTörlésszerintem ne akarj ilyen jelentőséget tulajdonítani a történésnek, igazából azért, mert csak magadat idegesíted jobban vele. Emlékezz, mit tanultunk pszichológiából a külső jelenségek befolyásáról az életünkre.
Fel a fejjelm, a nehéz napok meg a jók mindig kicsit váltakozva jönnek.
Nem tanultam pszihológiát, de az előző hozzászólás által ihletve ezt a számot küldöm a delfin és a harmónia gyógyulására: http://www.youtube.com/watch?v=aUz3fLncTTs
VálaszTörlés:)
Ildi, ezt az elmélkedést félig-meddig viccnek szántam, bár tény, hogy egy kis ideig néztem azt a delfint két darabban, hogy mégis miért pont ez tört el. De nyilván azért, mert ezt vertem le :)
VálaszTörlésBlanka, köszönöm, tök jó kis szám, nem ismertem eddig :) A delfin továbbra is törött, de megragasztjuk, a harmóniát meg majd meglátjuk, van még egy-két körünk (nem elsősorban egymással), na de majd mesélek holnap.