Előkerül néha még ma is az a sztori, amikor még alsóban egyszer reggel 7-kor, a legnagyobb kapkodás közepén, induláskor jelentettem be, hogy környezetismeret órára kell egy paprika meg egy paradicsom. Aznap. Anyu széttárta a kezét, épp nem volt otthon egyik sem. Kértem, menjen el a boltba venni, ezen nevetett, reggel 7-kor ilyen plusz kirándulásokra nem volt idő. Erre elpityeredtem, hogy fekete pontot fogok kapni. Anyu válasza: "Majd legközelebb nem aznap reggel szólsz, hanem időben." Emlékszem, úton a suliba becsengettem egy kedves nénihez, akivel hazafelé beszélgetni szoktam. Neki jó nagy veteményese volt, de nem tudott segíteni. Nem tudom, végül megkaptam-e a fekete pontot, de az megmaradt, milyen stressz volt aznap reggel bemenni a suliba. Képzelhetitek, micsoda nosztalgikus élmény volt, amikor este fél 9-kor, villanyoltás után, a Bóbita közben egyszer csak megszólalt Viola az ágyból a tök sötétben: "Anya, holnapra falevelet kell vinni az oviba!" Fejem először:...
Szia Luca,
VálaszTörlésszerintem ne akarj ilyen jelentőséget tulajdonítani a történésnek, igazából azért, mert csak magadat idegesíted jobban vele. Emlékezz, mit tanultunk pszichológiából a külső jelenségek befolyásáról az életünkre.
Fel a fejjelm, a nehéz napok meg a jók mindig kicsit váltakozva jönnek.
Nem tanultam pszihológiát, de az előző hozzászólás által ihletve ezt a számot küldöm a delfin és a harmónia gyógyulására: http://www.youtube.com/watch?v=aUz3fLncTTs
VálaszTörlés:)
Ildi, ezt az elmélkedést félig-meddig viccnek szántam, bár tény, hogy egy kis ideig néztem azt a delfint két darabban, hogy mégis miért pont ez tört el. De nyilván azért, mert ezt vertem le :)
VálaszTörlésBlanka, köszönöm, tök jó kis szám, nem ismertem eddig :) A delfin továbbra is törött, de megragasztjuk, a harmóniát meg majd meglátjuk, van még egy-két körünk (nem elsősorban egymással), na de majd mesélek holnap.