Szürreális belegondolni. Én itthon vagyok, puzzle-t rakok a gyerekeimmel, meditálunk, alszunk egyet ebéd után, játszótérre megyünk, bosszankodunk, hogy sehol sem kapni normális benti cipőt oviba/suliba, aztán olvassuk a Harry Potter első részét, amit mindkét gyerek nagyon élvez, és örülünk, mert meghozta a futár a Barbara Kadabarát, amit annyira megszerettünk, hogy két hónapig volt nálunk a könyvtári példány, és most, hogy vissza kellett adni, vettünk sajátot, aztán meg este jó zenére fordítok. Közben Nepálban ezrek haltak meg egy felfoghatatlanul szörnyű természeti katasztrófában, amiről most már nagyon sok videót láttam, de nem képes teljesen befogadni az agyam, hogy ez tényleg megtörtént, és azokban az épületekben, amiket egy pillanat roppant össze a sziklákat, egyéb törmeléket görgető sáros víz, emberek voltak, akiknek valószínűleg megijedni sem volt idejük, annyira gyorsan véget ért az életük. Meg ott vannak a videók a határról, ahol megijedni bőven volt idő, és akkor arra gondolo...
Szia Luca,
VálaszTörlésszerintem ne akarj ilyen jelentőséget tulajdonítani a történésnek, igazából azért, mert csak magadat idegesíted jobban vele. Emlékezz, mit tanultunk pszichológiából a külső jelenségek befolyásáról az életünkre.
Fel a fejjelm, a nehéz napok meg a jók mindig kicsit váltakozva jönnek.
Nem tanultam pszihológiát, de az előző hozzászólás által ihletve ezt a számot küldöm a delfin és a harmónia gyógyulására: http://www.youtube.com/watch?v=aUz3fLncTTs
VálaszTörlés:)
Ildi, ezt az elmélkedést félig-meddig viccnek szántam, bár tény, hogy egy kis ideig néztem azt a delfint két darabban, hogy mégis miért pont ez tört el. De nyilván azért, mert ezt vertem le :)
VálaszTörlésBlanka, köszönöm, tök jó kis szám, nem ismertem eddig :) A delfin továbbra is törött, de megragasztjuk, a harmóniát meg majd meglátjuk, van még egy-két körünk (nem elsősorban egymással), na de majd mesélek holnap.