Szombat
Először azt hittük, Velencére megyünk ma, de aztán mégis anyuékhoz mentünk. Bence nagyon érdekes formáját mutatta ma, enyhén szólva hisztis volt. Olyan szívszaggatóan tudott sírni attól, hogy nem tehet még egy kiskanál cukrot a töltött paprikájára, és Kata még össze is keverte a paprikát a már rajta lévő cukorral. Az is nehéz Bencének, hogy végig kell ülni az ebédet. Sok anyukától hallottam-olvastam, hogy a gyereknek nem kell ott ülni, ha nem akar, nyugodtan császkáljon csak, majd iskolára csak megtanulja, hogy mi az illem. Mondjuk nem értem, mitől tanulná meg, ha senki nem mondja neki, hogy nem illik felállni az asztaltól, amíg mások esznek. Mindenesetre Bence lassan belejön, de azért még ma is elmondta, hogy ő kiszáll az etetőszékből, és hogy "muszááááááj" :) Ez volt a legaranyosabb. Rendezett pár fejhangon visítozós jelenetet, keresztülesett a kutyán, aki egyébként szintén megszokja lassan, hogy kisgyerekekkel van körülvéve. Pl. amikor Bence nekifutásból hátulról átölelte, a szeme se rebbent, csak rámordult a gyerekre, amitől Bence elengedte, döbbenten ránk nézett, és azt mondta: "Hoppá! Ajjaj! Mi volt ez?" A látogatás végén a gyerek felöltöztetése volt a legdurvább. Összevissza tekergett, ugrált, közben visított. Van pár fénykép arról, ahogy Katával ketten próbáljuk ráadni a cipőjét, és még úgy sem volt könnyű, legalább öt percet szórakoztunk. Közben a gyerek ordított: "Egy, kettő, három, négy... Elbúttam!", és ezt végtelenítve, közben szakadt a röhögéstől. Nagyon vicces jelenet volt, apu javasolta is Tominak, hogy inkább videót csináljon rólunk, mert így fényképen nem fog átjönni a hangulat. Amikor hazamentek, megengedte Bence, hogy én tegyem be a gyerekülésbe, és több puszit is adott. Imádom ezt a kisfiút.
Matyi egy tündér, folyamatosan berreg magában, Kata mesélte, hogy nemrég beszóltak neki egy vásárláskor, csináljon már valamit a gyerekével, mert sír. Pedig nem sír, csak mondja a mondanivalóját. Konkrétan berreg, nincs rá jobb szó. Csak akkor sírt, amikor Bence elvette tőle, amivel éppen játszott, de ahogy visszakapta, rögtön megnyugodott. Az nem volt egy szép húzás egyébként, amikor Matyi békésen játszott egy fakockával, rágcsálta, forgatta, majd hirtelen Bence kivette a kezéből, és elhajította, fel az ágyra, majd elégedetten vigyorgott. Tegyük hozzá, adott az öccsének másik fakockát, amikor erre megkérte az anyukája.
Lehet, hogy kertes házba költöznek valamelyik közeli településre. Zoli anyukája eladta a házát, mert nem akar egyedül lakni benne, és szeretné, ha mindkét gyereke és mindhárom unokája a közelében lenne, ezért az ő pénze feléből meg Katáék lakásából szeretne Katáéknak is egy házat az ő új háza közelében. Zoli ezért csak 4 körül jött meg, addig anyukájával kerestek megfelelő házat, de egyelőre nem találtak. Pedig tök jó lenne, ha elköltözhetnének. Jaj, milyen jó lenne!
Most meg ülök itt magamban, és úgy fáj a bölcsességfogam, hogy a falat kaparnám legszívesebben.
[caption id="" align="alignnone" width="200" caption="Bruckner Szigfrid, a fájós fogú oroszlán - így érzem most magam"]
[/caption]
Nem tudom, mit csináljak vele. Ha fogkefével masszírozom, az nem jó neki, tegnap este csillagokat láttam tőle, alig bírtam elaludni. Valamit rágni kéne, de rágókánk nincs itthon, pedig esküszöm, nem szégyellném itthon azt rágni. Ropi szintén nincs itthon, pedig a legutóbbi ilyen brutál fogfájásnál segített, de mivel már rég elmúlt 6 óra, nem nagyon érezném jól magam egy kis ropizástól. Próbáltam, hogy egy kiskanál fagyit odaszorítok a fogamra, ami a fájós fognak jó is lett volna, hogy a mellette lévő 2-3 másik fagyott el pillanatok alatt. Végül betoltam tíz kicsi csemege uborkát, de csak átmenetileg segített, most megint szenvedek :( Nagyon úgy néz ki, hogy ennek mégis műtét lesz a vége, kénytelen leszek megengedni, hogy felvágják az ínyemet, és kikaparják ezt a nyomorult bölcsességfogat. Csak annyi vele a gáz, hogy két hétre harcképtelenné tesz egy ilyen beavatkozás a fogorvos szerint, akinél egy éve voltam, az meg nekem nagyon sok pénzkiesés, kiszámolni sem merem, mennyi, de úgy tippre 50-60 ezer forint. Nehéz lesz erre rávenni magam.
Megvolt az első meccs, ami elé leültem, mondjuk csak a 72. percben, és a fél órás hosszabbítást már nem bírtam megnézni, de Ghánának szurkoltam, magam sem tudom, miért, és nyertek. Tök jó. Arra már azért készülök, hogy a nyaralás idején lesz egy kocsmába/étterembe beülős esténk, amikor is megtekintjük a döntőt.
Matyi egy tündér, folyamatosan berreg magában, Kata mesélte, hogy nemrég beszóltak neki egy vásárláskor, csináljon már valamit a gyerekével, mert sír. Pedig nem sír, csak mondja a mondanivalóját. Konkrétan berreg, nincs rá jobb szó. Csak akkor sírt, amikor Bence elvette tőle, amivel éppen játszott, de ahogy visszakapta, rögtön megnyugodott. Az nem volt egy szép húzás egyébként, amikor Matyi békésen játszott egy fakockával, rágcsálta, forgatta, majd hirtelen Bence kivette a kezéből, és elhajította, fel az ágyra, majd elégedetten vigyorgott. Tegyük hozzá, adott az öccsének másik fakockát, amikor erre megkérte az anyukája.
Lehet, hogy kertes házba költöznek valamelyik közeli településre. Zoli anyukája eladta a házát, mert nem akar egyedül lakni benne, és szeretné, ha mindkét gyereke és mindhárom unokája a közelében lenne, ezért az ő pénze feléből meg Katáék lakásából szeretne Katáéknak is egy házat az ő új háza közelében. Zoli ezért csak 4 körül jött meg, addig anyukájával kerestek megfelelő házat, de egyelőre nem találtak. Pedig tök jó lenne, ha elköltözhetnének. Jaj, milyen jó lenne!
Most meg ülök itt magamban, és úgy fáj a bölcsességfogam, hogy a falat kaparnám legszívesebben.
[caption id="" align="alignnone" width="200" caption="Bruckner Szigfrid, a fájós fogú oroszlán - így érzem most magam"]
[/caption]Nem tudom, mit csináljak vele. Ha fogkefével masszírozom, az nem jó neki, tegnap este csillagokat láttam tőle, alig bírtam elaludni. Valamit rágni kéne, de rágókánk nincs itthon, pedig esküszöm, nem szégyellném itthon azt rágni. Ropi szintén nincs itthon, pedig a legutóbbi ilyen brutál fogfájásnál segített, de mivel már rég elmúlt 6 óra, nem nagyon érezném jól magam egy kis ropizástól. Próbáltam, hogy egy kiskanál fagyit odaszorítok a fogamra, ami a fájós fognak jó is lett volna, hogy a mellette lévő 2-3 másik fagyott el pillanatok alatt. Végül betoltam tíz kicsi csemege uborkát, de csak átmenetileg segített, most megint szenvedek :( Nagyon úgy néz ki, hogy ennek mégis műtét lesz a vége, kénytelen leszek megengedni, hogy felvágják az ínyemet, és kikaparják ezt a nyomorult bölcsességfogat. Csak annyi vele a gáz, hogy két hétre harcképtelenné tesz egy ilyen beavatkozás a fogorvos szerint, akinél egy éve voltam, az meg nekem nagyon sok pénzkiesés, kiszámolni sem merem, mennyi, de úgy tippre 50-60 ezer forint. Nehéz lesz erre rávenni magam.
Megvolt az első meccs, ami elé leültem, mondjuk csak a 72. percben, és a fél órás hosszabbítást már nem bírtam megnézni, de Ghánának szurkoltam, magam sem tudom, miért, és nyertek. Tök jó. Arra már azért készülök, hogy a nyaralás idején lesz egy kocsmába/étterembe beülős esténk, amikor is megtekintjük a döntőt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése