Rasszizmus, gyűlöletbeszéd

Egy szlovák csoportot tett ki a facebookra egyik ismerősöm, és javasolta, hogy mindenki jelentse a lapot rasszimus/gyűlöletbeszéd okán. Már a címe is utal a tartalmára, már abban Magyarország ellen beszélnek.

Tegnap, amikor megnéztem a csoportot, még többnyire szlovák hozzászólások voltak az egyes linkekhez meg videókhoz, amikből ugye nem sokat értettem, bár az az érzésem, hogy a kurvy madarski azt jelenti, kurva magyarok. Egyetlen magyar srác kommentelgetett lelkesen angolul, és próbálta észérvekkel meggyőzni arról az oldal látogatóit, hogy érthető a magyarok álláspontja, és egy szlovák srác hasonló stílusban, normálisan válaszolgatott neki szintén angolul, hogy nekik meg mi a problémájuk a magyarok álláspontjával. Kicsit szomorúnak éreztem, hogy kurva magyaroznak, miután én is ebbe a kategóriába esem, pedig sosem tettem semmilyen megjegyzést se a szlovákokra, se más népekre. (Na jó, azt mondtam, hogy az amerikaiaknál valami nem stimmel fejben.)

Most visszanéztem, és szomorúan tapasztaltam, hogy odataláltak a magyarok. Azt a mocskolódást, te jó ég... Ilyen beszólásokkal, hogy a szlovákok történelme elfér egy sms-ben, meg hogy "idősebb vagyok, mint Szlovákia". Ez ám a jó szomszédi viszonyhoz vezető út! Egyetlen vicceset találtam ebben az egész elkeserítő történetben. Van egy lány, aki több bejegyzéshez kommentelt ocsmányságokat magyarul. Van egy fiú, aki több bejegyzéshez odakommentelte Einstein egyik mondását: "Nationalism is an infantile disease. It is the measles of mankind." Erre az előbb említett lány bemásolta az idézetet még egyszer, majd kommentálta is: "Ott a pont!" Vajon nézett tükörbe mostanában?

Na mindegy, igazából tenni ellene nem tudok, akkor meg minek vele foglalkozni. Azért nagyon szomorúnak tartom a helyzetet úgy általában is, és nem lennék mostanában szlovákiai magyar.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk