Esti program

Apu ma 55 éves, ezért meglepetésszerűen rátörtünk este 7-kor, és átnyújtottunk neki két belépőt a L'art por l'art Anyám tyúk, avagy az ember tragédia című előadására péntekre. Szerintem örült :) Kaptunk a minitortájából kóstolót, beszélgettünk egy csomót, és adott Tominak két akvarisztikai könyvet kölcsönbe. Már nagyon várom, hogy szombat legyen, és jöjjenek ünnepelni. 

Még odafelé bementünk a Tesco Fressnapfjébe, hogy szerezzünk az akváriumba búvárt és kincsesládát. Ezek egyikét sem árulják, van viszont széttört koporsó csontvázzal. Nem tudom megérteni, kinek jut eszébe ilyet legyártani, és aztán ki az, aki ezt meg is veszi. A halak végül nem kaptak semmit, viszont Rozinak vettünk egy új kalitkát. Tomi ezen eléggé megdöbbent, mert állítása szerint 5 forint kiadása ellen is tiltakozom. Erre meg most ránéztem, és úgy éreztem, kell. Most azonnal. Annyira szégyellem magam évek óta, hogy abban a maximum pintyeknek való izében kókadozik a madár, örülhet, ha meg tud fordulni, repülésről meg aztán szó nem lehet. Sajnálom érte, és bűntudatom is van, hogy miért csináljuk ezt vele. Így aztán azonnal lecsaptam a kalitkára, ami közelebb volt a 20 ezerhez, mint a 10-hez. Egyszer élünk alapon kapott mellé egy nagyon dizájnos ülőkét is, amit tetszés szerinti formára lehet csavargatni, és gyönyörű színes. Fél tíz körül értünk haza, rögtön berendeztük az új lakosztályt, majd kinyitottuk a régi ajtaját, odatartottam az új szintén nyitott ajtaja mellé, és vártuk a csodát. A gond alapvetően az volt, hogy kivettük mindkét rudat a régiből, így Rozi nem igazán tudta, hogyan is kéne közlekednie. Vagy fél órán át vártuk, hogy megtalálja a megoldást, aminek többször is igencsak a közelében járt, de végül nem jött össze. Ekkor jött a "veszély" című műsor (kéz vagy újság a kalitka tetejére, mert akkor a madár lehuppan az aljára, hiszen fél, ha valamit fölé tesznek). Ez már nem egy barátságos módszer, viszont legalább hatástalannak is bizonyult. Ekkor jött a szurka-piszka, amitől nyomorult madár már végképp kétségbe esett, de továbbra is maradt a régi helyén. Ekkor óvatosan levettük a régi alját, majd a rácsot óvatosan felfordítottuk, így a hatalmas lyukat az új kalitka ajtajához szoríthattuk, míg Rozi az így kialakult padlón szépen áttotyogott az új lakosztályába. Azóta az ismerkedés fázisában tart, illetve azt most megszakította, és alszik. Lehet, hogy kap majd egy fészket is, olyat is árulnak ugyanis, hátha abban kényelmesebb aludnia. Mindenesetre elégedett vagyok. Szép az új kalitka, tágas is, jó lesz itt a madárnak, aki egyébként már tetszést nyilvánított, csak bealudt a nagy izgalom után :)