-

Reggel tanítás, aztán haza, jött Livi, beszélgettünk egy csomót, aztán ebédeltünk, végül felköszöntöttük a szülinapja alkalmából (ami elég régen volt), és örült, ettől meg én örültem VOLNA, ha nem izélődik el a kedvem két perccel ebéd előtt, na de mindegy, örülök utólag :) Aztán pánikoltam egy sort a doktoris könyvek miatt, majd Tomi a monszunra való tekintettel elvitt a rendelőbe, ahol nem ahhoz a bácsihoz mentem be, akihez szoktam, mert a másik sokkal gyorsabban haladt. Ez az idegen bácsi azt mondta, legközelebb szűrünk rákot is, aminek nem örülök, hagyjon engem békén. Persze nem szeretnék rákban meghalni, ezért kénytelen leszek előbb-utóbb rávenni magam. Az egész orvososdi nem tartott tíz percig se, úgyhogy Tomira még várni kellett. Várakozás közben meg aztán a kocsiban befejeztem az Állatfarmot, és megígértem magamnak, hogy ebben a hónapban már nem olvasok szépirodalmat, utazás közben sem. (Ennek nem tudom, mi az értelme, de valahogy így tűnik korrektnek magammal szemben.) Még mindig a monszunra való tekintettel Tomi Kelenföldre is elvitt, ahol fél órát ültünk még a kocsiban, olyan gyorsan odaértünk. Bent aztán kiderült, hogy a csoport lógni szeretett volna, ezért fel is hívtak, hogy nem kell ám menni ilyen időjárásban, de én nem vettem fel a telefont, aztán nem nyomoztam ki, ki keresett, és a végén volt óra. Nem volt rossz, sőt jó volt. Aztán hazafelé sima busszal araszoltunk és ülve, ilyen sem volt még. Be kéne már fogni a számat, de nem tehetek róla, ha kérdeznek, válaszolok. Amikor végre hazaértem 7 után valamivel, a táskám háromszori áttúrása után rájöttem, hogy nincs nálam kulcs, így kénytelen voltam tenni még egy minitúrát a Bakátsra, hogy Tomival együtt visszajöjjünk, és be tudjak jutni a lakásba. Persze várhattam volna a kapualjban is, de utálok egy helyben ácsorogva várakozni, ha nincs nálam könyv, ezért inkább a sétát választottam.

A ma esti program lehetett volna A Királynő megtekintése, de nem jött be a műsor már tavaly sem, így csak az első tíz percét láttam, amíg készültem a kádban tanulásra. Ez idő alatt három jelöltet hallottam beszélni, és megdöbbentett, mennyire ostobának tűnnek ennyi megnyilvánulás alapján. Az se volt hétköznapi, ahogy egyik-másik kinézett; az egyik lány szerintem kifejezetten ijesztő. Bevettem magam a kádba az első könyvvel meg egy füzettel, és azonnal olvasásba-jegyzetelésbe kezdtem. El is jutottam másfél óra alatt a könyv harmadáig. Holnap délelőtt nagyon jó lenne a végére érni, és belevetni magam a második könyvbe. Ez az első amúgy nagyon tetszik. Sok újat nem mond, mert a németes szakdogához már elolvastam ezeket a dolgokat németül, de nagyon szeretem ezt a témát, ezért még mindig tudok lelkesedni. A legtutibb az egészben, hogy ez a J. C. Catford végre értelmes példákat hoz, amikre elő tudok jönni saját magyar példákkal, és úgy feltétlenül könnyebb felfogni, milyen krikszkrakszokat látok (konkrétan kilométer hosszú matematikai egyenleteket, amikben csak rövidítések vannak), mint a német cikkeknél, ahol csak a krikszkrakszok vannak egy két szavas elméleti magyarázattal, a többit meg mindenki gondolja hozzá.

Kis színes rovatunkban: a Bookstationnél akkora fogyasztó vagyok, hogy már törzsvásárlónak számítok, és 1% kedvezménnyel jutalmaznak.