Egy darabig

bíztam benne, hogy az Állatfarmnak jó vége lesz. Aztán rájöttem, hogy nem lehet jó vége, mivel a valóságról szól. Az egész történet nagyon ironikus, de a legironikusabb mégis a legvége, az utolsó mondat. Nagyon tetszett, és ha legközelebb megengedhetem magamnak, hogy szépirodalmat olvassak (ez elvileg június 1.), akkor jön az 1984.

De most megyek, és nekivágok a doktoris szakirodalomnak, mert már csak 2 és fél hetem van 6 szakkönyvre, két folyóirat átnyálazására, na meg 10 szépirodalmi kötetre. Ebből 5 eredeti, 5 meg az eredeti fordítása - gondoltam, nem árthat, ha valami általános benyomásom van a fordítások minőségéről már akkor, amikor odamegyek a felvételire.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai