Az animizmusról

még egy történet. Múlt szombaton, amikor ott voltunk, Matyi kezébe adta a felfújható halat, aminek Matyi haladéktalanul rágcsálni kezdte az orrát (?), mire Bence kikapta a kezéből egy "Ne piszkáld az arcát!" felkiáltás kíséretében, majd visszaadta neki fordítva, így az öccse már a hal farkát rágcsálta tovább. A plüssöknek és a halnak is lelkük van. Annyira emlékszem erre a korszakomra, meg arra is, hogy egy idő után elgondolkodtam rajta, vajon beteg vagyok-e, amiért azt gondolom, hogy mindennek lelke van. A pszichológia előadáson kaptam meg a választ.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai