Apu szülinapja nálunk

Ez volt az első családi összejövetel nálunk. Sajnos a takarítás nem úgy alakult, ahogy terveztem, mert a konyhában már nem tudtam rendet rakni, de szerencsére többnyire nem ott tartózkodtunk. Ügyesen megoldottuk hét ember asztalhoz ületetését: összetoltuk a lakásban fellehető két asztalt, bevetettük a két piros széket, a két gurulós széket, anyuék meg elhozták a két összecsukhatós széküket meg Bence etetőszékét. Vettünk tegnap két teljesen egyforma, csak eltérő méretű terítőt a két asztalra, és így tök jól nézett ki az egész. Bence kapott Verdákkal díszített tányért meg neki megfelelő méretű evőeszközt. Nagyon édes volt, amikor beültettem a székébe: mindent megnézegetett maga előtt, mindent a kezébe vett, a tányérról elmondta, hogy “mesefigurás”, kisvártatva pedig hozzátette, “enyém”.

Nagyon izgatott volt az új környezet miatt. Saját lábán feljött a harmadikra, ami szerintem egy két és fél éves gyerektől, aki alapvetően lifttel közlekedik otthon, nagyon szép teljesítmény, majd körülnézett. Az első pár percben ilyenek repkedtek: “Húha, katicabogár!”, '”Húha, vakond!”, “Húha, papagáj!”, “Húha, pingvin!” Aztán megállapította, hogy az ágyon van maci (ebből rögtön kettő), cica meg paci. A Tomitól kapott macit, ami kb. akkora, mint ő maga, elég sokáig hurcolászta a lakásban, aztán a katicát is sétáltatta, végül megállapodott a vakondnál. A vakond a gangra is kijött velünk, amikor elmentünk sétálni. Séta közben újabb gyerekkori emlék jött elő: én is sétáltam így Katával meg anyuval a gangon, és én is szerettem kinézni a kovácsoltvas korlát virágai között. A másik, ami nagyon jellemző, hogy most még mindennek lelke van, különösen a plüssöknek. A katicát egyébként szerette volna hazavinni, de Kata lebeszélte erről, meg aztán hiányzott is volna innen. Amikor látta a gyerek, hogy a szülei indulni készültek (Matyit öltöztetik, pakolásznak), körbejárta a szobát, mindent visszatett oda, ahonnan elvette (!), aztán mindenkinek adott puszit, majd többször visszaért átölelni is minket. Egyszer megkérdeztem, jön-e máskor is, amire határozott igennel felelt :) Aztán elköszönt a plüssöktől is: mindegyik kapott egy-egy puszit, a katica és a pingvin meg legalább négyet-ötöt. Velük beszélgetett is, de nem értettem, mit mond, és aki tolmácsolhatott volna, nem is hallotta, mert beszélgetett anyuékkal. Annyira aranyos ez a gyerek :) Míg a látogatás elején bejelentette, hogy fél Rozitól, és nem is mert a közelébe menni, vagy elhaladni a kalitka mellett, az utolsó másfél órát a papagájjal társalogva töltötte, és a búcsúzkodási körben neki is többször dobott puszit. Liza valahogy kimaradt a szórásból, mire megkérdeztem tőle, Lizától nem akar-e elbúcsúzni. Azt mondta, nem. Ez nagyon meglepett, és javasoltam, mégis inkább búcsúzzon el, biztosan örülne neki. Akkor aztán dobott egy puszit Lizának is. Az lehet a baja vele, hogy nem túl gyerekkompatibilis. Ezt úgy kell érteni, hogy nincs benne a hülyéskedésben meg a kutyadögönyözésben. Igazából azt sem nagyon szereti, ha a gyerek simogatja, de azt még tűri. Két és fél év alatt megtanulta, hogy a gyerekre semmilyen körülmények között nem morgunk, akkor se, ha a gyerek hetvennel száguld át a beteg lábunkob. Ha valamivel fájdalmat okoz vagy idegesít, felugrunk és arrébb megyünk, de egy hangot nem hallatunk. Dömpernek viszont még a hátán is lehet lovagolni. Hát igen, Dömper fiatal, Liza már idős. Egy gyerek számára előbbi szórakoztatóbb :)

Már csak az ünnepeltről nem ejtettem egy árva szót sem. Nos, az ünnepelt húslevest, barackos csirkemellet, sajtmártást, rizst és krumplipürét kapott ünnepi ebédnek, emellett mini pizzakarikákat előételnek és nassnak, valamint desszertnek gyümölcstortát. Ajándékba Katáéktól kapott egy újságot, amiben 1955. május 4-i újságok különböző cikkei szerepelnek, pl. hogy 7 millió párszázezer magyar adta aláírását a bécsi békeszervezetnek, meg hogy kitüntetést kapott a kőbányai sörgyár. Nagyon jó ötlet, nagyon tetszett. Anyutól kapott puzzle-t, dekoratív csokit meg rengeteg, de tényleg rengeteg könyvet, többnyire Forma-1 és FC Barcelona témában. Tőlünk a tegnapi előadáson kívül még két könyvet kapott, az egyik Hasek novelláskötete, a másik Eric Idle Hakni az űrben című vicces regénye.

Nagyon jó hangulat volt, nagyon örülök, hogy jöttek, és kedvem lett gyakrabban meghívni őket. (Mondjuk kedvünk eddig is volt mindkettőnknek, csak körülményünk nem sűrűn.) Idilli délután volt ez. Katáék legalább hatig maradtak, anyuék meg nyolcig, és én ennek úgy örültem! Jöhetnének máskor is :)

Most pedig jöhetnek a képek:

  

A legutolsó ezt a címet kaphatná: “Nekem is adjatok bébipapit!”