Lassanként
hasonló állapotba csúszom bele, amilyenbe karácsony után. Masszív rosszkedv, szomorúság, mert nagyon gyorsan megy az idő, eltelt a szülinapom, sőt már a szülinapom utáni nap is, és vészesen közeledünk a monoton hétköznapok felé. Próbálok ellentartani, mert egyrészt tök jó, hogy volt szülinapom, és hogy megünnepeltük/-jük, másrészt amióta eljöttem a gimiből, a hétköznapok sem olyan depresszívek, sőt Tomi is velem lesz pl. hétfőn egész nap. Lehet, hogy egy kiadós sírást azért nem úszunk meg. Döbbenet, mennyire nem bírom az ünnepek elmúlását. Meg az idő múlását.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése