Hortobágyi villámlátogatás

Nem tudom, Tomi mikor kelt, én mindenestre 6:18-kor. 7-re összeszedtük magunkat, a kutya lejutott, megmagyaráztuk neki, hogy most rossz lesz neki, mert 14-16 órát fog egyedül tölteni, de próbálja ezt most lenyelni, és ne forduljon be, mire hazaérünk. Villamossal megközelítettük a Blahát, ott rossz buszra szálltunk, aztán a Bosnyákon átszálltunk a jó buszra, majd 8-ra megérkeztünk Katáékhoz. Fél 11-re leértünk Hortobágyra, ahol összegyűlt majdnem az egész család, mindössze két hiányzót számoltunk. Nagyon érdekes szerintem, hogy Mamának öt unokája van, és most pont öt dédunokája is. Én délre már kissé kifáradtam a gyerekektől, mert a fellelhető két kislány kórusban hallatott velőt rázó sikolyt, valahányszor Dömpi, Katáék kutyája feltűnt a láthatáron. Emellett az egyik kislány anyukája még pluszban hisztizett, hogy a kutya ne menjen a gyereke közelébe, mert a gyereke fél, és zárjuk be egy szobába. Tök jó, ennyi erővel otthon is hagyhatták volna erre a két napra. Szerencsétlen kutyát a történet egy pontján bent hagyták a lakásban velem meg anyuékkal, míg Katáék meg a két kislány és családjuk kivonultak a kertbe. Dömpi egy darabig sírva próbált kijutni a kertbe, majd bejött a szobába, és bepisilt - a padlószőnyegre. Ekkor apu úgy döntött, elég a hisztériából, és póráz meg minden nélkül kiengedte a kutyát a kertbe a gyerekek közé. Volt is nagy sikítozás meg pánikolás, úgyhogy végül Katáék inkább bejöttek Dömpivel, hogy legalább egy kicsi nyugalom legyen már. Két turnusban megebédeltünk, eddigre már tényleg nagyon lefárasztott a másfél órája tartó cirkusz meg az egyik anyuka nonstop gügyögése és hisztije. Délután végig tartott a kutya miatti mizéria, Pancsi felváltva sikított és mantrázta, hogy "nem szeretem a kutyát." Elképzeltem, mekkora show lett volna, ha levisszük Lizát is, és a két kutya harcol egymással, mint szilveszterkor, miközben a két kislány szimultán visít egész nap. A legtündérebb bogár számomra egyébként Bence maradt, aki kemény legény, és nem sír, ha elesik, nem sír, ha fellöki a kutya, sosem sír, és csak akkor esik kétségbe, amikor azt hiszi, a nyuszi eszi anyu gombját. Ugyanis a nyuszi orra fürgén mozgott, mert a nyuszik már csak ilyenek, és ráadásul pont anyu egyik gombja volt a feje fölött, ahogy pihegett. Mire Bence nyűgösen: "Megeszi a gombot! A gombot megeszi!" De sikerült megnyugtatni, hogy a nyuszinak ilyen eszébe sem jut :) Édes ez a kisfiú, nagyon szeretem.

Reggel még nem tudtuk, hogy a 16.15-ös vonattal jövünk el és este 8-ra érünk a Keletibe, vagy a 18.15-össel, és este tízre érünk oda. Végül úgy döntöttem, már az sem fair Lizával szemben, hogy egy nyilvánvalóan hétvégi napon este fél 9-ig egyedül dekkol otthon reggel 7-től, az meg már tényleg a pofátlanság teteje lenne, ha este fél 11-re érnénk haza. Ráadásul mindketten elég fáradtak is vagyunk, úgyhogy eljöttünk a 16.15-össel. Próbáltak győzködni, hogy ne is a későbbivel jöjjünk, hanem valamelyik kora reggelivel, de azt Lizával nem csinálom meg, mert az esti séta kell neki, és utál egyedül lenni éjszaka a lakásban, ezt már tizenpár évvel ezelőtt bebizonyította. Gond nélkül hazasuhantunk négy és negyed óra alatt, Liza majd kiugrott a bőréből, amikor meglátott minket.

Örülök, hogy lementünk, és láttuk a családot, legfőképpen Mamát, de tény, hogy Hortobágy nagyon messze van, főleg ilyen villámlátogatásokhoz.