Délután

Blankával találkoztunk. Vettünk mozijegyet, aztán kiültünk a Westend tetejére beszélgetni. Ezt kaptam a szülinapomra:

Még nem hallottam se az íróról, se a művekről. A Mondják meg Zsófikának! után közvetlenül ez fog következni. Esetleg párhuzamosan Michael Seed új könyvével. A glosszákból meg minden nap el lehetne olvasni mondjuk ötöt. Sosem érnék a végére, de legalább addig is haladnék vele.

    

Komolyan, őszintén nem értem a negatív kritikákat. Állítólag ez egy történet nélküli, követhetetlen katyvasz, aminek egyetlen célja, hogy Tim Burton játsszon kicsit a 3D-vel. Érdekes, én találtam benne cselekményt, azt tudtam is követni, és nagyon tetszett. Az külön jópont, hogy még a végső nagy csatajelenetben sincs vér, nem hal meg senki. Egyik kedvenc mondatom a Vörös Királynő szájából (mondjuk sajnálom, hogy már nem Szív Királynő, de úgy sántított volna az ellentét): “Segít a Kalapos! Halál reá!” Egyetlen homályos pont maradt számomra az egész kb. 100 perces filmben: az egésznek a legelején Alice kap egy nyakláncot, jó hangsúlyos jelenetben, majd öt perc múlva elhagyja, és soha többet nem is esik szó róla. Se ő nem veszi észre, se más. Na, ez fura. Abban meg nem vagyok biztos, jó-e ezt a történetet folytatni, de szerintem fogják. Nekem ez az első film tetszett, valószínűleg meg fogom mgé nézni máskor is.

Az egyik lényeg meg kimaradt: a Nyugatitól gyalog jöttünk el hozzánk, aztán én feljöttem, Blanka meg a vonathoz ment. Jó volt ez a kis séta is!