Éjszaka

Nagyon nehéz éjszakám volt.

3/4 11-kor kerültem ágyba, ami nem éppen ideális, ha 6-kor kell kelni, de így alakult. (Na jó, így alakítottam.) Innentől kezdve nyöszörgés meg mocorgás, ezt hívja az angol úgy, hogy tossing and turning, borzalmas volt, és nem bírtam abbahagyni. Sehogy nem volt jó, mert ennyire ideges voltam a ma reggeli óra miatt. Nem mertem ránézni az órára, miközben nyűglődtem, de érzésem szerint legalább hajnali 1-ig elvoltam ezzel a borzalmas helyzettel. Akkor eszembe jutott, hogy akár az agykontroll segítségét is igénybe vehetném az elalváshoz, és programozhatnék egyet. Szokásos módon belealudtam viszonylag hamar. Ezek után rengetegszer felébredtem, aztán nem tudtam visszaaludni, és közben azon pánikoltam, mi lesz, ha valami történik a mostanában eléggé megbízhatatlan telefonommal, és nem ébreszt 6-kor, csak majd a belső órám 3/4 10-kor, ami, mint tudjuk, most már ráadásul 3/4 11. Egy idő után rájöttem, hogy amíg sötét van, felesleges ezen izgulni, mert 6-kor már várhatóan világos lesz. Valamikor 3 után felkeltem, jártam egyet, majd visszafeküdtem. Innentől kezdve aludtam majdnem két órát. Abban a majdnem két órában Alice voltam Csodaországban. Konkrétan végigálmodtam a rajzfilmet mindenféle változtatás nélkül, és én voltam a rajzolt Alice. Így tehát végig rohantam, és mindenféle szürreális élmények értek, nagyon pihentető volt. Aztán felébredtem, láttam, hogy kereken 5 óra van, úgyhogy visszafeküdtem, és örültem, hogy van még egy teljes órám kelésig. Azt az egy órát megint valami idiótaságok álmodásával töltöttem, de részletekre nem emlékszem. Aztán csörgött az óra. Akkor mondtam neki, hogy szundi, és Tomit is megnyugtattam, hogy csak egy szundi lesz most. 6:10-kor nyomtam még egy szundit, gondoltam, ha 6:45-kor kell indulnom, 25 perc alatt még mindig összekészülök. Aztán csörgött Tomi órája. Erre én egy "Jézusom!" felkiáltással kiestem az ágyból, ugyanis Tomi többnyire 6:45-kor kel, ami ugye nekem enyhén szólva is késő. Kiderült, hogy csak 6:15 van, mert újabban akkor kel, csak én erről nem tudok, mert olyankor még aludni szoktam.

Iszonyú volt, na. Este 6-ra, mire véget ér az utolsó órám a Hősök terén, durva állapotba fogok kerülni, attól tartok.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk