Első nekifutásra

160 könyv. Ennél nyilván sokkal-sokkal több lesz a vége, mert ez évekre lebontva csak alig 9 könyv, és ennél én többet olvastam, ebben egészen biztos vagyok. Mondjuk az évente 9 könyv sem lenne rossz eredmény, sokan nem olvasnak ennyit se, én viszont ennél jóval többet. Mondjuk a mesekönyveket nem fogok felsorolni, pedig de megdobnák a statisztikát :D

Azért is jó egy ilyen összesítés, mert egy csomó író nevét megismerem - sok könyvnek csak a címét tudtam mindig is, az írót sosem jegyeztem meg.

Egy csalás van a dologban egyébként: Szabó Magdától a Mézescsók Cerberusnak belekerült a felsorolásba, pedig még van belőle hatvan oldal. Azt még nem döntöttem el, felsorolom-e azokat a krimiket, amiket James órájára kellett olvasni - legtöbbjük nem annyira pozitív emlék, elég gagyik voltak szerencsétlenek. Ennek ellenére ők is könyvek, ha nem is jók :) Ezzel a kis áttekintéssel amúgy felmerült egy csomó pótlandó hiányosság. Főként persze a kötelező olvasmányok terén. Ami ténylegesen kötelező volt, abból csak kettőt nem olvastam el nyolc év alatt: az Ida regényét és A kőszívű ember fiait. Az Ida regényét meg sem próbáltam valami rejtélyes oknál fogva, míg A kőszívűtől kb. tíz oldal után besokalltam. Ez nagyon fura is volt mindenki számára, még számomra is, miután Az arany embert háromszor olvastam el egy hét alatt kb. hetedikben. Viszont van egy csomó-csomó könyv, aminek sorra kellett volna kerülnie a kötelezők sorában, mégsem kerültek sorra. Nagyon ciki, tudom, de elég fontos, világhírű kötelezőkig nem jutottunk el. Egyszer ezeket el kéne olvasni, mert én is érzem, hogy ezek nélkül sajnos műveletlennek számítok, hiába olvastam el egy csomó mást. Van egy pár, ami az egyetemen ugyan előkerült, de időhiány miatt esélyem sem volt elolvasni. Pedig szeretném. Komolyan mondom, nem lesz elég egy élet, hogy mindent elolvassak, amit szeretnék. Erre ki kellene találni valami megoldást.

Végezetül pedig szeretném megosztani a közzel, hogy akármennyire is ostoba ötlet, én bizony holnap elmegyek csúszkálni a Normafához Tomival, hiába vagyok megfázva. Egész egyetem alatt el akartam menni, minden télen. Mindig azt mondtam, túlesem az utolsó vizsgán, és az azt követő első hétvégén elmegyünk. Az utolsó vizsgám napjára elolvadt az összes hó. Minden évben. Akkor is, amikor január 6-án volt az utolsó vizsgám. Idén nagyon komolyan megfogadtam, hogy márpedig én eljutok csúszkálni, akkor is, akármi történjék is, és ha valami nagy katasztrófa nem történik, holnap még lesz hó. A Normafánál egyenesen 30-50 cm. Nem lehet kihagyni, megfázás ide vagy oda. Amúgy ide vágó megfigyelés, hogy minden államvizsgámra szakadó hóban mentem, akkor is, ha egyéb napokon egyáltalán nem havazott. És persze nagyon büszke vagyok az időjárásfelelősre, amiért erőt vett magán, és már majdnem három hete egyfolytában megmarad a hó, sőt még havazik is néha. Érezze magát megdicsérve.