Elmélkedés

Ha most elmennék fürödni, akkor reggel nem kéne. Ez azért lenne jó, mert újabban belépett az életembe egy rituálé: reggel 6:05-kor csörög először a mobil, ekkor mondom neki, hogy szundi. Csörög még 6:15-kor és 6:25-kor is. Múlt hétig a 6:25-ösnél másztam ki az ágyból, ám itt jön a csavar. Újabban a 6:25-ösnél is még csak szundi, de akkor odabújok Tomihoz, és úgy alusszuk át a 6:35-ös ébresztést, és együtt kelünk 6:45-kor. Ekkor még 15 percem van indulásig, na jó, 20. Mivel eddig még mindig lezuhanyoztam este, ez a 15-20 perc bőven elég volt mindenre. Tegnap este viszont hulla voltam, ezért gondoltam, majd reggel zuhanyzom, nem volt már erőm ahhoz a 8 perchez. Ennek következtében ma 28 perc alatt készültem el, és így már csak 10 percem volt ülni a tanáriban és révedni magam elé az első óra előtt. Ráadásul a fénymásolást is kapkodósan kellett megoldanom a 10 perces szünetekben, ami nem előnyös, mert helyette pl. ehetnék, ihatnék, vagy elmehetnék mosdóba is. Végső esetben akár révedhetnék is magam elé. A könyvemet nem veszem elő 10 percre, mert nem bírok úgy olvasni, hogy nem jutok egy egy fejezet, de legalább egy alfejezet végére. (Ezt hatodikban fejlesztettem ki magamban, amikor minden este olvastam, és az volt a szabály, hogy csak olyan oldalon lehet abbahagyni, aminek az alján pont van. És persze nyilván a pontnál. Azóta módosult a program, most már súlyosabb a helyzet.) Szóval most szövegelés helyett mennem kéne zuhanyozni. Csak 8 perc, és mennyivel kényelmesebb lesz tőle a reggelem...

Ma kedd van, ez a leggázabb napom egész héten. 8:00-tól 13:30-ig tanítok. Elvileg 4 órát, de a helyettesítések miatt általában ötöt. Aztán 14:30-tól angolt tartok a nyleviskolában 15:15-ig, majd átmegyek az Atalantába, ahol 16:30-tól 18:00-ig tartok még egy angolt. A köztes időszakokat jobbára utazással töltöm. Azzal vigasztaltam magam, hogy holnap már szerda, ami után már csak két nap, és hétvége. Ez újfent meggyőzött róla, hogy nekem nem kéne végleg gimiben maradni. Rettenetes lenne, ha így telne el az életem. Ma hétfő, de nem baj, holnap már kedd, ami után a szerda jön, ami után már csak két nap, és hétvége. Borzasztó. Pillanatok alatt eltelne így az életem. Már az elmúlt két hónap is pillanatok alatt eltelt. Nem akarom ezt. Fordítani akarok. Ott talán nem talál meg ez a "túlélésre játszom"-érzés.

Beosztottam amúgy a tanév hátralévő részét. Mármint kapaszkodókat alakítottam ki benne. Kapaszkodó az az ünnepnap, amikor hétköznap van, mégsem kell suliba menni. Az első ilyen február 25. (diplomaosztó), a második március 15., a harmadik a tavaszi szünet (talán április 6.?), a negyedik az írásbeli érettségi (ez a kakukktojás: nyilván kell majd suliba menni, de legalább kicsit kiszakadunk a rutinból. Bár erre az iskolára jellemző módon az első három napon, ami máshol érettségi szünet, mi 11-ig érettségin ügyelünk, majd letanítjuk a 6-7 óránkat :D), aztán meg már jön is a tanév vége (gondolom, június 15. körül), ami után még van három nap szóbeli érettségim, de az már csak három nap :) Az utána következő 1-2 hetet, amit bent üléssel kell majd eltölteni, talán túlélem, ha lesz nálam egy-két jó könyv. Persze ez a beosztás is csak azért rossz, amit már említettem: pillanatok alatt elszállna így az életem, ha ez maradna a végleges munkahelyem.

Egyébként tessék nekem szurkolni :) Az aktuális célkitűzés az, hogy felvegyenek a doktori programra, mégpedig az ösztöndíjas változatra. Nagyon szeretném. Nagyon kell. 

Most pedig jó éjszakát, hátha 10-re még ágyba kerülök.