Ma volt

Pali bácsi temetése. Pali bácsi Tata bátyja, 82-83 éves volt. Szomorú, hogy a szüleiknek összesen kilenc gyereke született, ebből heten meg is érték a felnőttkort, és már csak ketten vannak. Nagyon nyomasztó.

Pali bácsi elég régóta beteg, már nyáron is kórházban volt, amikor az összejövetelt szervezték Ráckevén. Itthon volt Kanadából anyu egyik unokahúga, aki fel is hívta Pali bácsit a kórházban. Pontosabban Nénje hívta fel, és akkor esett meg egy nyelvbotlás ("Szeretne téged meglátogatni, mielőtt elmész", pedig arra gondolt, hogy "mielőtt elmegy"), és most szomorú vagyok tőle, hogy mégis az történt, amit a nyelvbotlás előrevetített. Karácsonykor halt meg, december 25-én. Ha végre túlestem már a vizsgákon, írok Nénjének egy hosszú levelet. Biztosan jólesne most neki.

Az első testvérük születésekor halt meg. A második néhány évesen. Idősebb volt Tatánál, Marikának hívták, és Tata többször mondta, hogy emlékszik még a kislány halálára, pedig akkor ő még igen kicsi volt. A harmadik testvér a második világháborúban esett el. Tata szerint a Dunába lőtték, Nénje szerint eltűnt a fronton. A negyedikről nem tudom, mi történt vele, de emlékszem, hogy Tatával otthonról kisétáltunk hozzá a temetőbe (az tőlünk 4,2 km, és Tata nagyon szeretett sétálni), és azt mondta, le kellett vágni a lábát, és akkor halt meg). Anyu szerint ez 1987 körül lehetett, mert akkortájt halt meg, amikor én születtem. 11 évvel ezelőtt, amikor Tata meghalt, négy testvért hagyott itt. Tavaly meghalt még kettő. Már csak ketten vannak. Ijesztő. Főleg ahhoz képest, hogy Nagyiék négyen voltak eredetileg, és négyen vannak ma is. Persze ők fiatalabbak is, talán ez lehet az ok. Rossz lehet, amikor meghalnak az ember körül a testvérei, akikkel együtt nőtt fel.