Elhatározás és a többi

Megszületett bennem az elhatározás: továbbállok. Még nem tudom, mikor és hogyan, de az biztató, hogy a családom támogat benne. Úgy érzem, nem túl nagy kockázat ez nekem, mert a nyelviskola vár. Persze kell még írni nekik, megkérdezni, mi is a helyzet a csoportjaikkal, és akkor lehet elindulni valamerre. Mindenesetre most megnyugodtam, és nem görcsölök a holnapon, se a holnaputánon, amikor már gyerekeket is látok. Holnap szakmai nap, és egész nap olyan előadásokat fogok hallani, amiket legrosszabb esetben is egy éve hallottam utoljára. Sebaj, ismétlés a tudás atyja.

Vajon mi oka lehet rá a rendőrségnek, hogy ajánlott levelet küldjön nekem? Ezen is már napok óta töröm a fejem, de csak ma kaptam meg anyutól a papírkát, ami feljogosít rá, hogy elhozzam a levelet holnap a postáról. Kicsit azért izgulok.

Holnap be kell mennem még a TO-ra is, hogy leadjam az igazolást, miszerint egyetlen könyvtárnak sem tartozom a világon semmivel.

Tegnap voltunk Tomi apukájánál, és nagyon tetszett a család. Jó kis délutánt-estét töltöttünk el együtt, örülök, hogy elmentünk. Ma Kata születésnapját ünnepeltük otthon, hiszen pénteken volt 29 éves. Most mi jöttünk el korábban Tomival, ami ellen Bence tiltakozott is. Amikor felvettem a kabátomat, Katához fordult, és felém mutogatva mondogatta, hogy Luca, Luca (már így tudja a nevemet), aztán amikor mondták neki, hogy elmegyek haza, közölte, hogy "nem... neee". Végül megnyugtattam azzal, hogy legközelebb is találkozunk, ne szomorkodjon, és ebbe szépen bele is egyezett. Aztán anyu felhívott itthon, hogy amikor Bencével kinéztek az ablakon, Bence mutogatott lefelé, ismét lelkesen ismételgette a nevemet, mondván, már elmentem haza, és a búcsúzáskor nekem külön dobott puszit. Drága :) Tényleg várom már, hogy eljöhessen velem ide-oda, esetleg átmenjek időnként segíteni Katának vigyázni a két gyerekre. Meglátjuk, mikor lesz rá alkalom. Remélem, hamarosan.