BKV

Nagyon-nagyon szeretnék csúnya szavakat használni a BKV-ra, mégpedig nagy tömegben egymás után, hosszú sorokon keresztül, de sajnos az időpont nem teszi ezt lehetővé. Mivel ez az alja szemét banda (hupsz, bocsi) holnap is sztárjkolni kíván, Tominak meg nyilván akad egyéb dolga is, mint az, hogy engem fuvarozgasson napokig reggelente, kénytelen leszek bejutni a suliba tömegközlekedéssel. Irtó kíváncsi leszek, meddig fog tartani. Abból kiindulva, hogy pénteken 55 percig tartott a reggeli 20-25 perces utam a 23-as busszal, és akkor még sztrájk sem volt, nem sok jóra számítok. (Kimentem 7.55-re a Borárosra, mondván, akkor 8.55-re simááán beérek. 8.10-kor már jött is a busz. A kijelző szerint akkor már két perce kellett volna elmennie az előző busznak. 23E jelzéssel érkezett, ami nekem kell, de gyorsan kicserélte a sofőr 23-ra a jelzést, majd eltűnt. 8.13 körül ért vissza, és 8.15-kor máááár indultunk is. Volna, ha be bírja csukni a nyomorult utolsó ajtót. Kb. 8.30-ig szólt folyamatosan a csengő vagy mi, aztán a bácsi elment egy kollégáért, aki 8.32-kor megjavította az ajtót. A bácsi nagy hepin felszállt, becsukta az ajtókat, majd kinyitotta, hogy felengedjen egy utolsó embert, majd becsukta. Volna, ha be bírja csukni a harmadik ajtót. Ekkor egy kicsit még tökölt, majd 8.35-kor közölte, hogy "nem tudunk tovább menni." Minél tovább, basszus? 8.37-kor befutott egy újabb busz, az rögtön indult is, így aztán 8.52 környékén mááár be is értem a suliba. 8.20 helyett. Nem kicsit voltam ideges, konkrétan negyed órát vett igénybe, hogy normalizálódjon a légzésem meg a pulzusom. Nagy mázlimra nem írtak ki helyettesíteni sehova, úgyhogy lerogyhattam a székemre, és volt 45 percem feldolgozni azt az élményt, hogy a reggeli csúcsforgalomban legalább 42 percen keresztül nem jött se sima 23, se 23E, se semmi. És nem volt sztrájk. És holnap az lesz. Imádom a BKV-t, de nem kizárt, hogy előbb-utóbb nem fogok rá bérletet venni, ha majd egyszer már tényleg nagyon elegem lesz ebből a folytonos cirkuszból.)