Még 1 nap

Takarítani kéne. Igazából nagyon sokat nem, mert a nagytakarítás megvolt november végén. Portörlés, porszívózás, felmosás. Ennyit kéne tenni. De nem vagyok képes elkezdeni, helyette itt agonizálok. Nagyon-nagyon fáj a fogam. Általában felváltva fáj nagyon napokig a balos meg a jobbos a bölcsességfogam. Most a balos van soron. Nem vészes, csak a bal szemem és fülem is lüktet, annyira fáj. Már átszakította az ínyemet, de még nem jött ki teljesen. Aúúúú :(

Liza újabban nem szeret sétálni. Csípi a talpát a só. Szegénykém :( Amikor hétfőn este kivittük Blankát az Etelére, hazafelé a kocsitól az ajtóig ölben kellett hozni Lizát, ugyanis kiszállt a kocsiból, szétcsúszott a négy lába négyfelé, és nem volt hajlandó felállni. Jó lenne valami más megoldás az utak csúszásmentesítésére.

Vasárnap megünnepeltük a névnapomat. Kaptam szépséges virágokat, csokit, valamint egy nyomtatót :) Ez utóbbi tud szkennelni, fénymásolni, nyomtatni, és mindezt színesben is bármikor előadja. Hurrá! :) Haza is küldtem rögtön emilben Tata képét, de még nem mertem kinyomtatni, hátha azt is el lehet rontani. Pedig mondjuk jó lenne már túlesni ezen a parán, mert holnap karácsony, és karácsonykor már a falon kell lógnia a képnek. Majd megdumálom még magam.

Blanka ittléte furán alakult - így visszagondolva. Meghívtam magunkhoz karácsonyi teázni - csak teát nem ittunk. Nem kapta vissza a kölcsönadott pénzt, amit a pénztárcámban őrizgettem, és nem kapta meg a Mikulás-ajándékot sem. Á, nem vagyok szétszórt. Kénytelenek leszünk újévi teázni :)

Tegnap itt voltak Andiék is, velük is karácsonyoztunk. Utána elmentem beszerezni a maradék ajándékokat, így most már csak kreatívkodni kell egy kicsit, na meg csomagolni.

Fáj a fogam. Jajj, de durva :(

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk