Karácsony első napja

Reggel 9 előtt keltünk, miután én fél 4-kor feküdtem le - végül megcsináltam az ajándékot. Reggel 9-től délután fél 1-ig volt időnk készülődni, de ez az idő kevésnek bizonyult. Apu mézeskalács házikójának nagy része a kukában fejezte be a napot. Deformálódtak a lapok sütés közben, így aztán nem lehetett összeilleszteni őket. Konkrétan elgörbültek a ház oldalai. A cukorszirup jól megégette a hüvelykujjamat, amit én két perc sikítással nyugtáztam, pedig alapvetően jól bírom a fájdalmat. Ez viszont 100 foknál forróbb volt Tomi szerint, és nekem sikerült belenyúlni, miért ne. Igazából ekkor tört elő belőlem a hiszti. A végén a ház hátsó falát összekentem ragasztóval, hátha az majd segít. Nem segített.

Végül átcsoportosítottam anyu és apu ajándékát, hogy azért mindketten kapjanak valamit a könyvük mellé. Viccnek becsomagoltam az épen maradt, szépen megdíszített háztetőt és elülső falat. Nem sikerült egyre hazaérni, csak negyed kettőre, mivel a szerencsétlenkedésen kívül is ezer dolgunk maradt délelőttre. Bence már tisztára be volt zsongva, mire odaértünk. Ebéd közben egyre csak hajtogatta, hogy "totta" (torta), aztán a torta után közölte, hogy mehetünk bontogatni :) Ő kezdte a sort, mint legfiatalabb bontogatásképes családtag, és bőven talált ajándékot: mesét DVD-n, mesét könyvben, mágneses horgászós játékot (gyerekkoromban nagyon-nagyon szerettem, ezért kapott most Beni is ilyet, hátha neki is bejön), karácsonyi szokásokat bemutató könyvet, valamint egy nagyon-nagyon jópofa szintetizátort.

Mindenki örült annak, amit talált, azt hiszem. Én kaptam illusztrált Andersen mesekönyvet, amit anyuval együtt fedeztünk fel múlt héten, és fél órán át sóhajtoztunk fölötte, hogy mennyire gyönyörű :), egy Paddington könyvet, amit már nagyon régen szeretnék megismerni, mert első blikkre aranyos történetnek tűnik, gyönyörű karórát, anyu által gyártott asztalközepet és gyöngyláncot, valamint Katáék által gyártott faliórát a gyerekek képeivel. Ez utóbbi egyébként közös ajándék Tomival.

Megj.: A szoknyámat a felvételkor szakítottam el, de csak a bontogatáskor durvult el igazán a helyzet. Sorry.

Még soha nem tapasztaltam karácsony első napján záport dörgéssel és villámlással. Nem is szeretnék többet, ha lehet.

Este anyuékkal majdnem néztünk Polar Expresst, de végül mégsem. Nem volt kedvük. Inkább beszélgettünk még egy kicsit :)

Jó nap volt ez, még akkor is, ha délelőtt igen-igen felhergeltem magam azon, hogy rengeteg a dolgunk, el fogunk késni, és még mézeskalács házikója sem lesz apunak, ahogyan tíz éve sem lett.