Ez durva volt

Reggel fél 8-ra elmentem próbatanításra a nyelviskolába, ahol mindjárt meg is beszéltük, hogy a gimi miatt csak délutáni órákat tudok vállalni, olyat is csak január-február környékén. Fél 9-re hazaértem, rendbe raktam a lakást, foglalkoztam a kutyával, majd összeszedtem magam, és 10-re bementem a suliba az órámra, ami miatt ma nem mentem dolgozni. Fél 12-kor elintéztem a postai ügyeimet. Ja, eddigi legjobb szöveg a postán az volt, amikor erkölcsi bizonyítványt akartam igényelni, és a nő a következőket mondta: "Azt nem itt kell. Legközelebb olvassa el a kiírást!" (Ez az a nő, aki legutóbb először bunkózott, aztán nagyon kedves lett.) A kiíráson meg az volt: pénz be- és kifizetés, csomagfeladás, stb. A többi ablaknál pont ugyanez, egy kivétellel: levélfeladás. Nem tudom, honnan kellett volna tudnom, hogy a levélfeladásnál kell kérni, és a hölgy szerint mégis hogyan derül ez ki a kiírásból. Na mindegy. Blankával voltam fél 1-ig, amikor is felmentünk Dr. Jameshez beíratni a jegyemet, de nem volt ott, ezért egykor eljöttünk. Hazajöttem, elmosogattam. Ezek után 2-től fél 6-ig szünet nélkül tanítottam. Amikor az utolsó ember elment, én leültem, és kellett kb. negyven perc, mire magamhoz tértem. Ekkor gondoltam, nekiállok készülni a holnapi öt órámra, csak előtte még elintézem a tüdőszűrés beutalóját. Felhívtam a háziorvosomat, hogy kérjek péntek estére időpontot. Az asszisztensnővel a következő beszélgetést folytattam:

- Jó napot kívánok, XY vagyok, Z doktornőhöz szeretnék bejelentkezni a pénteki rendelésre.

- Jöjjön most! Most nincs senki.

- De én pénteken este szeretnék menni.

- Pénteken délelőtt vagyunk.

- De az interneten az szerepel, hogy délután vannak.

- 16-án elmegyünk szabadságra! Jöjjön most! Mikor ér ide?

- Legalább egy óra, kb. negyed nyolcra.

- Az nagyon későn van.

- Igen, inkább mennék hétfőn.

- De elmegyünk szabadságra! Na, kapja össze magát gyorsan! Siessen!

És letette.

Először köpni-nyelni nem tudtam. Aztán felhívtam Tomit, nem tud-e elvinni, mert kb. két órányi dolgom van: ennyi ideig tart a készülés. Nem tud elvinni, egy állvány tetején áll, ki tudja, mikor ér haza. Letettük. Bevallom, ekkor elsírtam magam. Teljesen kétségbe estem, hogyan fogok így elkészülni, mert készületlenül nem mehetek órára, ezek a könyvek nagyon sok pluszt igényelnek, nem lehet kizárólag ezekre hagyatkozni. És legkésőbb 10-kor le akarok feküdni, mert hulla vagyok, és ha 10-kor fekszem, akkor is csak 8 és fél órát alszom. Aztán már azért sírtam, hogy miért beszél így velem az asszisztens, mégis hogy képzeli, ráadásul leesett, hogy 16-a szerdán lesz, tehát mi a lótüdőért nem ajánlotta fel, hogy menjek hétfőn, amikor szintén délutánosok. Ekkor sikerült abbahagyni a sírást, visszahívtam a rendelőt, és most a doktornő vette fel, akivel érdekes módon lehetett értelmesen beszélni, és fixáltuk is, hogy hétfőn 6-ra megyek hozzá.

Régen dühítettem fel ennyire magam bármin is.