Az életem

csupa móka és kacagás.

És le kéne cserélni az őszi ajtónlógót télire. Még ma. Mert ma már tél van, hiába szakad az eső. Amúgy gyaníthatólag megfáztam.

De nem ez a lényeg. A délelőtti mókát már meséltem. Hanem a móka és főleg a kacagás folytatódott délután is! Megírtam a handoutot, aztán beviharzottam az egyetemre. Csak negyed háromra értem oda, mert odafelé menet betértem a Petőfi Irodalmi Múzeumba két könyvért, amik majd nagyon jól fognak jönni a tanári képesítőn, ráadásul mégsem 1700 Ft-ba kerültek, csak 1500-ba, aminek nagyon örültem, pedig csak 200 Ft az eltérés. Szóval megérkeztem a tanszékre. Bementem, és mondtam, hogy az államvizsgára szeretném leadni a handoutot. Erre Hermina mondta, hogy ő nem kéri. Deja vu. Akkor kinek adjam le? Hát ezt nem kell leadni, csak mutassam meg a konzulensnek. De megmutattam neki, és most le kell adnom. Honnan veszem? Ki van függesztve a hirdetőtáblára. Hol? Közvetlenül itt az ajtó mellett. És mi van ráírva? Hogy dec. 1-jén leadási határidő, és aki arról lemarad, az nem államvizsgázhat. És az nincs odaírva, hogy hol kell leadni? Nincs, de mindig mindent itt kell leadni, biztosan ezt is. (Hiszen ez itt a tanszéki titkárság, könyörgöm.) Ő erről nem tud. Inkább adjam a konzulensnek. Senki más nem hozott még ide handoutot? Én vagyok az első? (Elég érdekes lenne a határidő napján a titkárság zárása előtt háromnegyed órával.) Hát nem, jöttek már ezzel mások is, de ő mindenkit elküldött. (Ez kész.) Akkor én ezt most itthagyom, ha kiderül, mit kell vele csinálni, kérem, intézze el nekem. Jó. Ekkor jelent meg Ági, a főtitkárnő, és megkérdezte, miről csevegünk. Elmeséltük. Naná, hogy le kell adni, ide vele azonnal! Gyűjtjük ezeket, hogy majd betegyük a szakdogába, és az államvizsgán minden egyben legyen. Hiszen ez minden félévben így van! Hermina mosolyog. Én megköszönöm a kedves segítsüket, és kijövök. Kint egy kicsit fogtam azért a fejem. Tipikus ELTE. Nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb. Valamint senkinek fogalma sincs semmiről. Ellenben nagyon büszke vagyok magamra, amiért nem hagytam magam elhajtani, hanem ragaszkodtam az igazamhoz. Egész este köremilt akartam írni, hogy aki így járt, az gyorsan menjen vissza, és adja le a cuccost, de nem tudom, melyik kurzus résztvevőinek írjak. Persze akárhova írok, mindenképpen lesz egy pár ember, aki nagyon fog utálni, amiért ilyen hülyeségekkel zaklatom, amikor őt ez nem is érinti.

Hazafelé felvettem a didaktika könyvet is, és vicces módon az is csak 1500 Ft volt. Pedig jó a számmemóriám. Nem is értem. Közben visszaadtam Klaudy Kinga könyvét a könyvtárnak, bár először rossz helyre vittem. Azt hittem, a germanisztikáé, mert nekik is van ilyenjük, és eredetileg tőlük akartam elhozni. Zsófi mosolyogva közölte, hogy próbálkozzam inkább a három méterrel arrébb található angol-amerikai könyvtárnál. Kész. Amúgy ezt a könyvet is vadászni fogom, és ha meglelem, többé nem eresztem. Nagyon-nagyon jó, és sehol nem lehet kapni.

A németem után elmentem állásinterjúra. Tíz perc sétára van tőlünk, teljesen ideális. Más kérdés, hogy jobbára céges tanfolyamokat tartanak, tehát utazgatni kell. Több mint fél órát beszélgettünk Krisztinával, aztán abban maradtunk, hogy nem örülnek a számlaképtelenségemnek, de a megbízási szerződést fontolóra veszik, és jövő szerdán reggel próbatanítok egy csoportjában. Húú, de jó lenne... Nagyon szimpatikus a hely, a "filozófiájuk" és Krisztina is. Jó lenne itt dolgozni. Majd szurkoljatok!

Ma óriási előrelépés történt a karácsonyi ajándékok ügyében, ugyanis megtáltosodtam, és egy csomó mindenki ajándékát kitaláltam fél óra alatt. Sőt mi több, anyunak már a szülinapi ajándéka is megvan. Részben. És még csak tervben, mert előbb körbejárom a témát, és csak azután döntök. Illetve döntünk Tomival.

Időtlen idők óta először nem néztem Grace Klinikát. A múlt heti rész már annyira a béka segge alatt volt, hogy megfogadtam, többet nem nézem. És lőn.

Portfólió ma nem készült, de holnap fog. Mondjuk nem is lesz más választásom, mert csütörtökön le kell adni. Csak a kedvemet találnám meg ehhez... Meg az elszántságot.

Holnap nem kell mennem sehova. Olyan ritka öröm ez mostanában, hogy oda meg vissza vagyok tőle. Most viszont még le kéne menni a kutyával, aki ugyan lelkesen durmol, akár Tomi, de éjjel még eszébe juthat, hogy pisilnie kéne. Úgyhogy most összeszedem magam.