Soha ilyen korán

nem kezdtem még el a karácsonyi nagytakarítást. Még csak november 29. van, és a szoba készen áll a karácsonyra! Na jó, karácsonyig még legalább háromszor port kell törölni, kb. hússzor fogok felsöpörni/felporszívózni (egy kutya meg egy papagáj mellett máshogy nem megy), és persze díszíteni is kéne. Megint átrendeztük a szobát, így most megint egy fokkal rendezettebb lett. Kidobtam az összes halott növényt, amelyek feltámadásában eddig reménykedtem. Sokkal jobban érzem ettől magam. Feltettük azt a képet, amit tavaly karácsonykor hímeztem Tominak, és fent van végre Ibolya néni képe is. A napokban előkeresem majd azt a dobozt, amiben a többi képem van, és azokat is felszereljük, plusz anyuékat megkérem, hogy szkenneljék be és nyomtassák ki Tata fényképét. Akkor az is bekerül majd a fekete keretbe, és kiteszem Ibolya néni mellé a falra. Kellenek még szép színes képkeretek Marie Brožova képeslapjainak, és akkor azokat is kitesszük a falra. Aztán meg kell varrni a maradék két függönyt, és fel kell tenni őket. Tomi monitorját el kell paterolni valahova, az enyémet meg át kell paterolni a helyére, és akkor tudok majd ablakot is mosni. A spanyol nyelvű regényem nem lett meg most sem. Nem értem. Hova tud eltűnni egy könyv egy lakáson belül???

Érdekes, hogy a könyvespolcokon sorakozó összes kis tárgyról tudom, honnan van. Mindegyikhez fűződik valami történet. Az a tárgy, ami legkevésbé vall rám, egy idézet a Bibliából könyvjelzőn: "Kérlek pedig, testvéreim, hallgassatok az intő szóra!" Nem tudom, a Biblián belül honnan, arra nem emlékszem. Ezen minden portörlésnél elmosolyodom. Pont az én könyvespolcomon van bibliai idézet, aki évekig viszolyogtam a vallástól, és most sem éredekel. Azért van kint mégis, mert a szerenádon kapott mindenki egy ilyet Horváth Zsuzsától, a magyartanártól, és a másik oldalán mindenki személyre szóló üzenetet talált. Nagyon szép ajándék volt ez, nagyon örültem neki. Úgyhogy azóta kint van. Sőt. Azok a tárgyak is kint vannak, amiket Ferinek vettem/csináltam, aztán a szakításkor visszaadta őket. Mindent visszakért, amit adott, és mindent visszaadott, amit én adtam. Az a vicces, hogy nagyon sokáig kellett gondolkoznom, míg eszembe jutott, mik is voltak azok a plüssök, amiket majdnem meg is sirattam, amikor visszakérte őket. De sikerült felidéznem. Amiket visszaadott, azok sokáig egy zacskóban várták jobb sorsukat az asztalom alatt (azt hiszem). Aztán egyszer úgy döntöttem, a tárgyaktól nem kell tartani, és semmi értelme őket eldugni. És akkor szépen kipakoltam mindegyiket. Azóta is kint vannak.

Annak is örülök, hogy végre rend van az asztalomon. Teljes rend. Minden könyv visszaköltözött a polcra. Amiket az elmúlt hetekben vettem, azokat is felpakoltam. Már csak el kéne őket olvasni :)

Holnap nagyon jó lenne a konyhát rendbe szedni. Igaz, Tomi azt félig megcsinálta, de én már égek a vágytól, hogy felporszívózhassak és felmoshassak. 

Egyébként Danubiust hallgatok, mert van már netes adásuk, igaz, egyelőre csak szignál szakítja meg a zenét, műsorvezetők még csak a kívánságműsorban vannak. Azt írják a honlapon, hogy hamarosan intéznek maguknak frekvenciát. Jó lenne :) Addig is Rádió 1 meg Juventus megy a kocsiban és a konyhában.

Mindjárt gyertyagyújtás :) Megint. Döbbenet, milyen gyorsan elrepül egy év. Kicsit félelmetes is.