Németet tanítani jó

Csak nagyon fárasztó. Legjobban pénteken fáradtam el. Rövidített órák voltak, aminek borzasztóan örültem, mert nagyon kellett mind a 45 perc, úgy éreztem, 30 perc semmire nem lesz elég. Az első csoportnál, akiknél a vizsgatanításom lesz, annyira hasítottunk, hogy még a végén plusz feladatokat kellett kitalálnom, mert maradt három percünk. A másik csoport viszont nem nagyon volt alkalmas komoly munkára. Rosszalkodtak, mert fáradtak voltak. Ettől én is elfáradtam. Ha 45 percünk lett volna, a végére sikerült volna felhúzniuk, mert én is elfáradtam péntekre, és még rosszul is voltam. Nem jutottunk odáig, ameddig szerettem volna eljutni, de náluk ez nem baj, nekik keddre nem feltétlen muszáj utolérni a másik csoportot, mert nem náluk vizsgázom. Hétfőn doga, kedden vizsgatanítás, szerdán játék. Várom a végét, pedig jól érzem magam köztük. Aranyosak, szeretetre méltóak. Két kislány van, akik folyton rajtam vihognak, de mivel emlékszem még, milyen okokból kifolyólag vihog valakin az ember 13 évesen, nem izgatom magam. Az én osztálytársaim pl. a földrajztanárunk rénszarvasos pulcsiján röhögtek, mert annyira fura volt, hogy egy felnőtt ilyet hord. Szerintem nagyon jó kis pulcsi volt az, de ténykérdés, hogy engem is meglepett. Na ezért nem zavartatom magam, ha a gyerekek kinevetnek. Amúgy utalt rá a volt angoltanárom, hogy mehetnék esetleg a suliba dolgozni, ha lesz majd hely, én meg mondtam, hogy szívesen mennék. Nagyon jó lenne :)