Jedlikes ének órák

Ezek a kedvenceim között voltak. Persze nem véletlen, hogy az összes énekkönyvet megtartottam, és mind ott figyel a polcon ma is.

 

"Játszott Vejnemöjnen ujja,

Harsogott a hárfa húrja.
Hegy-völgy zengett, szikla rengett,
Mind a szirtek mennydörögtek."

"Órám lejárt, tova tűnt az életem,
Száz hű barát, künn az ültetvényeken,
Ott várnak rám, ahol minden szép és jó,
És hívogatnak csöndesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"
Ó, megyek, már megyek,
Hajam hamvas, mint a hó,
S már hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"

Miért sírok hát? Szívem megnyugvásra vár,
Szép ifjúság, soha nem jössz vissza már.
Vár rám az éj, s halkan cseng a tiszta szó,
Már hívogatnak csöndesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"
Ó, megyek, már megyek,
Hajam hamvas, mint a hó,
S már hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"

Mind sírba hull, aki itt örült velem,
Lányok, fiúk, akik ültek térdemen,
Túl a folyón, vár egy part - oly biztató,
Ott hívogatnak csöndesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"
Ó, megyek, már megyek,
Hajam hamvas, mint a hó,
S már hívogatnak csendesen: 'Jöjj Ol' Black Joe!'"

"Az ínség nálam a vagyon,
A semmi a legnagyobb kincs,
Mert házam nincs, autóm nincs,
sőt fillér pénzem sincs.

Ki gazdag sajnálom nagyon,
mindig van, amit félt.
Folyton remeg, hogy ne jöjjön tolvaj,
ezért minden ajtót zár,
Be kár!"

"A csermely halkan zúgott, hol útja völgyre nyílt,
Hűs mélyén pisztráng úszott, úgy surrant mint a nyíl.
Oly tisztán szépen látszott, én csendben ültem ott,
A vízben vígan játszott és messze csillogott.

A parton lesben állva egy férfi nézte őt,
Nagy horgászbottal várta, a hal hogy arra jő.
A tiszta vízről véltem, itt nem lesz semmi baj,
Így meg nem fogja véle, hisz látja jól a hal. 

A horgász cselre készül, mert unja már,
a csermelyt felzavarja végül. No, lám, amire várt,
már húzza, tépi horgát, a végén ott a hal.
Jaj! Mért, hogy mindig jól jár és célhoz ér, ki csal?"