Moziünnep - 3. és 4. felvonás: Harry Potter és Rózsaszín sajt

A Harry Potterről nem sok mondanivalóm van. Minél többször látom, annál jobban idegesít Helena Bonham Carter szinkrohangja, Daniel Radcliffe színészi játéka, valamint a Lavender nevezetű csajszi "édes kicsi bonbonom" kezdetű műbalhéja. Azért a vacsorapartyk továbbra is viccesek, sőt a szerelmi bájitaltól beszívott Ron is tetszik, a kijózanítási kísérletről nem is beszélve. A mai 16.15-ös vetítés azért is érdekes volt, mert ennyire fegyelmezetlen moziközönséget még életemben nem láttam. Az egy dolog, hogy a 7-8 éves gyerekeknek a film közepén jut eszébe, hogy pisilni kell, ez simán megesik, bár az azért fura volt, hogy őket egyáltalán elhozzák a Harry Potterre - ez azt feltételezi, hogy az eddigi részeket is látták, azokban pedig volt egy-két csúnya dolog, ami nem ilyen kicsik szemének való, és ebben a filmben is voltak olyan effektek, amiktől szerintem minimum rosszat álmodnak. Mint mondtam, ez csak egy dolog. De azért az, hogy tinik meg huszonévesek, főként lányok, az egész film alatt ki-be járkáljanak, lemenjenek a büfébe először kóláért, aztán pattogatott kukoricáért, elég merésznek tűnt. Nem értem, miért nem vettek "nyaflatyot", mielőtt bejöttek a terembe, és azt sem értem, miért nem bírták ki ezek nélkül két és fél óra erejéig. Ja, amúgy Valkó Eszter volt a celebjegyszedő, akit mindig összekeverek valamelyik kolleginájával, de az illető neve marhára nem jut eszembe, és különben is "meggugliztam" a problémát, és tényleg Valkó Eszter volt ott.

 

(Kieg.: Azóta rájöttem, hogy Dombovári Vandával keverem folyton, megnéztem az ő fényképét is, és nem tudom eldönteni, melyikük is volt ott tulajdonképpen. Az a valószínűbb, hogy Dombovári Vanda, én meg most bebizonyítottam, hogy tényleg nem bírom megkülönböztetni őket. Ez csak azért fura, mert ha egymás mellé teszem a fényképüket, egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. És mégis...)

 

A Rózsaszín sajt 16 éven aluliak számára nem ajánlott, aminek szerintem csak a sok és viszonylag cifra káromkodás lehet az oka, bár szerintem mostanában nem sok az olyan tízéves, aki ne használná ezeket a kifejezéseket napi szinten. Mondjuk az, hogy geca, nagyon bántotta a fülemet, másik változatához szoktam. Francia-magyar koprodukcióban készült a film. Írója, rendezője, főszereplője egyaránt Tóth Barnabás. Tetszett a történet, jók a poénok, szerintem érdemes megnézni. Ha majd lesz tévében, valószínűleg megint megnézem, míg például a Becstelen Brigantykra senki nem vesz rá még egyszer, pedig nagyon jó volt.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk