Nyüszög

Még mindig nincs kész a polc, mert mindig történik valami. Vagy elrontjuk a fúrást, és már túl késő van újrakezdeni, vagy elrontjuk a fúrást, és már túl idegesek vagyunk újrakezdeni, vagy matekot kell tanítani és vásárolni kell, vagy túl hosszú a polc, és már túl késő levágni. Grrr. Hozzáteszem, jelenleg a legutolsó polcot kell már csak feltenni, miután levágunk belőle kb. 3 mm-t, aztán a sok felesleges lyukat be kell tölteni fa kittel (vagy mivel), aztán a letarolt falrészeket restaurálni kell. Végül már csak annyi feladatunk marad, hogy lepakoljuk a 30 dobozt a galériáról, és én eltöltsek egy fél napot pakolással (vagy annak álcázott olvasgatással, ahogy az lenni szokott).

 

Tomival nem nagyon jut időnk egymásra. Ez nem jó. Ennek részben a meleg az oka, mert mindketten csak pihegni bírunk. De akkor is.

 

Hétvégén kirándulunk, és ez nekem nem lesz jó, mert akkor mindjárt két napot is veszítek az időmből, amit szakdogaírásra lehet szánni. Ráadásul olyannal kirándulunk, akit nem ismerek, és most nem vagyok ismerkedős passzban.

 

Nagyon kéne olvasni a hat könyvet, amit a németes szakdogához kihoztam a könyvtárból. Szeptember legelején vissza kell őket vinni. Ezen kívül jó lenne, ha szeptember elejére már lenne egy elképzelésem, hogy mégis hogyan lesz ez az egész. Jó lenne addigra minimum egy bevezetés meg egy első fejezet, és A végtelen történet végére érni magyarul és németül, valamint feljegyezni, hogy melyik idéző igét hányszor hogyan fordították. Igen, jól látszik. Ez elég nagy meló. És még a közelében sem vagyok.

 

El kéne olvasni végre a Wicked című könyvet. Alapvetően humoros meg minden, csak most marhára nem vagyok olyan hangulatban. Őszintén szólva nem érdekel, hogy egy vicces bácsi hogyan képzelte el a Gonosz Nyugati Boszorkány életútját a születésétől az elolvadásáig a csodálatos Baum-mű megjelenése után talán 96 évvel. Erőltetettnek érzem, unom. Pedig közben meg tudom, hogy tényleg jól használható a témámhoz. Ja, még egy szakirodalmat el kéne olvasni, hogy legyen eggyel több forrásom, plusz az a könyv még érdekelne is. Meg kell nézni továbbá egy filmet meg asszem három sorozatból 2-3-4-5 részt, hogy azokról is tudjak írni. És nincs kedvem. Nem ezeket kellett volna a végére hagyni. Mindegy, ez van, megszívtam.

 

Nagyon nyomaszt, hogy a kártyám valahol van, csak hát hol, bár egy ismerősöm megnyugtatott, hogy annak, akinek a kezébe került, három találgatási lehetősége van a kódot illetően, aztán az ATM megeszi a kártyámat. Már épp megnyugodtam ettől, hogy akkor nincs baj, amikor rádöbbentem, hogy a Questia (online könyvtár, nagyon-nagyon jó, ajánlom mindenkinek szeretettel) felfüggesztette a hozzáférésemet, mert lejárt ugye a kártyám, és csak akkor enged be legközelebb, ha bepötyögöm egy érvényes kártya számát. Ez persze azt jelenti, hogy baromira nem férek hozzá a Questián kiválogatott forrásaimhoz, illetve nem tudok újabbakat választani. A Postának a nénikéjét, illetve sünt neki, hogy homáros szlenggel éljek.

 

El kell mennem egy új bankba új számlát nyitni, mert persze sértődötten otthagyom a régi bankot, miután ilyen szépen elhagyták a kártyámat (igen, az a Posta volt, ez meg a Postabank). Szereznem kell még egy tanút, és koncentrálnom kell, hogy az összes hülye kérdésemet feltegyem, és észrevegyem, hogy esetleg hol akarnak átverni. Ez holnap (ma) lesz. Nem akar valaki elkísérni?

 

Lizának nem segített a kamillateás fürdő. Kiütéseket látok a bőrén, ami már önmagában is dühítő, mert hát utálom, hogy rossz neki. Naponta fektetem hanyatt és fésülöm át a szőrét, hogy van-e valami a bőrén, ami ezt az irtózatos vakarózást okozhatja. Utoljára tegnap délután jártam el így. Ekkor megérkezett ma 6-kor Tomi, és megkérdezte, mi az az izé a kutya nyakán. Rosszat sejtve mindjárt felborítottam Lizát, és igen-igen rémisztő kép fogadott: egy majdnem tenyérnyi elvakart és kopasz folt, amiből dőlt a genny. Hát, mondanom sem kell, mennyire örültem. Én lemostam a gennyet, Tomi meg bekente a sebet Betadinnal. Ennek annyi hatása látszik eddig, hogy a kutya azóta egyszer sem vakarta meg a nyakát. Ez biztató. Remélem, nagyon gyorsan eltűnik a seb is, mert rettentő randa, és nem lehet kellemes érzés. Közvetlenül ezután fedeztem fel a kiütést Liza hátán, amit szintén vakart, és ami még nem óriási seb, viszont már szivárog belőle a vér. A két felfedezés arra az elhatározásra indított, hogy amint lesz fél szabad óránk, kocsiba vágjuk magunkat meg a kutyát, és gyors tempóban felkeressük az állatorvost, aki remélhetőleg kitalál valami okosat erre a problémára.

 

Na, ezek a dolgok nyomasztanak. Most, hogy leírtam őket, kicsit jobb, de nincsenek illúzióim: reggelre pont ott fogok tartani, mint akkor, amikor írni kezdtem a bejegyzést.