Telefonos muri

Egész délután telefonos mókásat játszottam, miközben a kádban ülve igyekeztem eljutni a 200. oldalra a könyvben, ami után még van egy könyv, egy színdarab, egy vers meg az a sor film, amit a múltkor felsoroltam. Egyébként a 186. oldalig sikerült olvasnom, tehát akkor még van 136 oldalam, amit nagyon jó lenne holnap este 5-ig elolvasni, hogy aztán kezdhessem a következő könyvet, ami meg 307 oldalas, és irtó jó lenne vasárnap este eljutni az utolsó oldalára. Borzalmas. Most megint nagyon kilátástalannak érzem a helyzetemet, annak ellenére, hogy a téma is tök jó meg a könyvek is tök jók.

 

De nem ez a lényeg, ugye, hanem a telefonos móka. Időnként, míg a kádban ültem, megszólalt a telefonom. "Magántelefonszám". Tudom, okos ember ilyenkor nem veszi fel. Engem azonban egyrészt idegesít, hogy csöng, másrészt meg van egy kedves ismerősöm, aki néha felhív, de az istenért nem jelezné ki azt a nyomorult telefonszámát, és van egy másik kedves ismerősöm, aki az előbbinek a telefonjáról szokott hívni katasztrófahelyzetben. Ha nem venném fel, mindjárt kiderülhetne, hogy nemcsak bejutni lehetetlen a lakásomba, de telefonon elérni is az. Többnyire amúgy tényleg erről a telefonról jönnek az ilyen hívások, tehát olyan már ez a "Magántelefonszám", mintha a telefonszáma jelenne meg a kijelzőn. Na szóval. Csörög, felveszem, leteszi. Tipródom, hogy ez most valamelyikük, és szórakozik, vagy egyikük sem, és szórakozik. Hamarosan (kb. 10 perc múlva) ismét csörög a telefon, "Magántelefonszám", felveszem, nem teszi le, hallózok lelkesen, meg se nyikkan. Leteszem, mondom, anyád. Már csak azért is, mert a nagy igyekvésben kicsit eláztattam a jegyzetfüzetemet, és akkor már legalább beleszólt volna a telefonba a drága. Még le sem ülök, már csörög a telefon, ezúttal kijelzett 30-as számról. Felveszem, hallózok, 9 mp után leteszi. Anyád. Mintegy 10 perc múlva "Magántelefonszám", felveszem, leteszi. Csörög, 30-as, felveszem, leteszi. Itt kezdtem azt érezni, hogy megkeresem, ki ez, és megrugdosom. Aztán megint csörög,. 30-as, és közli, hogy ő az ilyen-olyan biztosítótól hív, és megadtam a számom a mittoménhol, amivel hozzájárultam, hogy vadidegenek szórakozzanak a telefonszámommal, és rögzítik a beszélgetést, tudunk-e most beszélni. Enyhén hektikusan mondom, hogy nem. Mert hát épp fél lábbal a kádban, fél lábbal papucsban, és hideg is van meg minden. Ezt persze nem kötöttem az orrára. Mondja, negyed óra múlva visszahív, jó-e nekem ez. Jó. Becsattogok a szobába, gondolkozom, miért nem küldtem el a francba, ahogy kellett volna, talán azért, mert rögzítik a beszélgetést, vagy csak jólnevelt vagyok, vagy csak töketlen. Mondjuk utóbbi minden értelemben, hihi. Felhívom Tomit, elmesélem ezt a mókát meg azt, hogy állatira feldühített, és hogyan tudok letiltani egy kijelzett számot. Nem tudja, de ha hazajön, kitaláljuk, és beállítjuk azt is, hogy a rejtett számról érkezett hívás ki se csöngjön. Én addig is kikapcsoltam a telefonomat, elérhetelen vagyok mára, bocs. És az a két jóember, aki ugyanarról a telefonról rejtett számon keres, legyen kedves átállítani a telefont számkijelzésre, ha szeretne tőlem valamit, különben többet nem ér el. Bár talán az sem baj. Hmm.