Átkozott boszorkák

Alice Hoffman: Practical Magic.

 

 

Ezt olvasom most. Nagyon tetszik, bár hiányolok belőle néhány jelenetet, amit a filmből ismerek, és a kedvenceim közé tartozik. Igen, sosem szabad előbb a filmet megismerni, aztán a könyvet. Csak az első három alkalommal, amikor megnéztem a filmet, nem tudtam, hogy az egy regény feldolgozása. Aztán utánanéztem a neten, mit lehet tudni a történetről, mert annyira nagyon tetszett. Akkor olvastam, hogy Alice Hoffman könyvéből készült. Sokáig tervezgettem, hogy megrendelem valamelyik netes könyvesboltból, de mindig attól tartottam, hogy a Magyar Posta egyes kedves dolgozói lenyúlják vagy tönkreteszik. (Márpedig egy könyvet bántani bűn. Nem véletlen, hogy soha egyetlen könyvet sem szakítottam el, firkáltam össze, vagy dobtam ki, egészen kicsi koromban sem.) Aztán felbátorítottak a körülmények. Jól használható a szakdolgozatomhoz, és a Book Depository szállítási költség nélkül küldi. És már azt is gondolom, hogy a Magyar Posta egyes kedves dolgozóit nem érdeklik a könyvek, szívesebben lopnak pólót, CD-t vagy napszemüveget (for more information, visit the homar.blog.hu website). Úgyhogy most itt van a kezemben, és olvasom. Szokásos sebességgel haladok, 30 oldal óránként. Az egész könyv 280 oldalas, szóval 9 óra és 20 perc. Még csak a 60. oldalon járok, úgyhogy azok a jelenetek még jöhetnek. Bár tény, hogy a filmben azt a kettőt, ami különösen hiányzik, az első 10 percben elsütik. Egyikük mindjárt a nyitó jelenet. Mondjuk éppen emiatt gondolom róla, hogy még bármikor előjöhet a könyvben. Mindenesetre azt javaslom, hogy mindenki olvassa el a könyvet (nálunk magyarul kapható, csak eredetiben nem), és nézze meg a filmet. Nem bánja meg.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk