Német szak

A német szak ciki. Erre tenap újfent ráébredtem, amikor az egekig magasztalt Erasmus-Studentin behozott az utolsó szakmódszertan órára kortárs német nyelvű (konkrétan oszrák) irodalmat. Hihetetlen, hogy nélküle nem derülne ki a német szak révén, hogy a német nyelvterületen sok olvasható dolgot írnak mindenféle nénik és bácsik. Öt irodalmi kurzus van a szigorlatunk előtt. Ezek közül egyedül az irodalom 5 volt az, ahol élvezhető dolgokkal találkoztam, ott is mondjuk öttel. Gyanítottam mondjuk, hogy talán nem ez a teljes repertoár, de nem kezdtem kutatni, mert az a helyzet, hogy az angol nyelvet sokkal jobban szeretem, inkább angolul olvasok. Talán azért, mert amerikanisztikán elég korán a kezünkbe adtak szórakoztató, elgondolkodtató, élvezhető könyveket és novellákat, és ennek hatására keresni kezdtem a jó angol nyelvű könyveket. Találtam is sokat, meg lehet tekinteni a könyvespolcomat meg a bookstationnél található könyvespolcomat is. Németen viszont csak nyomasztó dolgokat láttam. Az is hihetetlen, hogy szakszeminárium formájában is a Nibelungenliedet nyomják. Nem hiszem el, hogy az fontosabb, mint bemutatni egy-két igazán jó kortárs könyvet. Ehhez képest amerikanisztikán szakszeminárium keretein belül akár még krimit is olvashatsz, ha úgy tartja kedved, vagy éppen kortárs novellákat és regényeket (Szabó Balázsnak pl. örökké hálás leszek, amiért elolvastatta Paul Auster Timbuktuját, Federmayer Évának pedig Toni Morrison The Bluest Eye és Edwidge Danticat Breath, Eyes, Memory c. regényét köszönöm leginkább). Szomorú, hogy németen nem fontos az aktualitás. Ezen a tegnapi szakmódszertanon úgy éreztem, ha ilyen és ehhez hasonló történetek létezésére hívták volna fel a figyelmemet az elmúlt négy évben, már régen ugyanolyan arányban lennének angol és német nyelvű köteteim. De nem. Nyomozd ki magadnak, hogy tudnak ezek a németek/osztrákok/svájciak, ha éppen ahhoz van kedved. Mondjuk mostantól fogva nyomozok is, mert végre kaptam valami útmutatást, hogy merrefelé keresgéljek.

 

Az is ciki, hogy német szakon a német nyelvterület történelmére és kultúrájára kemény egy szemesztert áldozunk. Nagyon érdekes, hogy ekkora időszakot ennyi időben tárgyalunk. Szász bácsit az előadásaival együtt imádtam, ami persze perverziónak tűnhet, mert valami hihetetlen unalmas tudott lenni az órája, de arra sajnos nem elég egy félév, aztán hat táblázat bebiflázása a vizsgára, hogy megismerjem azoknak a gondolkodásmódját és problémáit, akikről elvileg tanulok. Mindig mindenki körberöhög, amikor elmondom, hogy amerikanisztikán az USA kemény 500 éves történelmére 4 félévet szánunk, plusz szakszeminárium formájában mindenki annyi plusz félévet, amennyit csak akar. De egy tuti: értjük (legalábbis többé-kevésbé), hogy mi miért van ma Amerikában, és hogy miből, miért, hogyan lett mára ez az ország az, ami. Nem hiszem el, hogy a német történelem, kultúra, gondolkodásmód, stb. ennyire érdektelen lenne, hogy ennyire nem érdemes vele foglalkozni. Ja, igen, van még egy félév, amikor országismeretet tanulunk, na az is lófütty. Bemagolunk országonként egy könyvet, aztán annyi. Persze a történelemért és kultúráért kárpótolhatna a töménytelen mennyiségű nyelvészeti szeminárium, de valahogy nem kárpótol... Azért a szintaxisból meg a morfológiából nem túl sok érdemi információhoz jut az ember, amit később hasznosíthat. Például nagyon valószínűtlen, hogy valaha az életemben dependenciát meg konstituenciát rajzolgassak fel, míg a német kultúrával akár még találkozhatok is. Tényleg katasztrófa ez az egész. Olyan igazán poroszos. Nem baj, ha semmi értelme, azért magolj be jó sok haszontalan infót, akkor majd nagyon szuper lesz neked, és nem fogod rosszul érezni magad, amikor egy német szakos diplomával a kezedben elhagyod az egyetemet. Ehh :S Hát igen, azon már semmi nem változtat, hogy nem szeretem a német szakot, és leginkább túllenni szeretnék már rajta :( Ha újra kéne kezdeni, nem választanám ezt a szakot. Passz, hogy akkor helyette mit is, de ezt nem, az már biztos.

 

Ja, és az egyéb aktuális témák... Amerikanisztikán orrba-szájba nyomják az amerikai-orosz kapcsolatot, a választásokról volt külön szeminárium, mindenféle szociológiai és társadalmi problémákról hallgatunk órákat. Példaként hadd említsem a feketék helyzetét, ami sokaknak már a fülén jön ki. Német szakon mikor olvastunk a bevándorlókkal, főként a törökökkel kapcsolatos feszültségről? Mikor hallottunk arról, hogyan élik meg a saját történelmüket? Áhhh... Ez tényleg nagyon ciki.