Móka és kacagás

Hajnali ötkor iszonyúan hangos szirénázásra ébredtem. Azt hittem, az utcáról jön. Annyira megijesztett, hogy alig bírtam visszaaludni. Ezek után ma délután kettőkor ismét rákezdte ugyanaz a sziréna. Kinéztem az ablakon, hátha látom, mi a fene ez, és azt vettem észre, hogy az ablakhoz közeledve egyre halkul a ricsaj. Ezek után kiléptem a gangra, ahol ugyan életnek semmi jele nem volt, és azt sem tudtam megállapítani, pontosan honnan jön a hang, de legalább majd megsüketültem tőle. És ahogy most ezt írom, ismét rákezdte. Hurrá! Valaki csinálhatna már vele valamit... Elegem van már belőle...

 

Reggel 8-ra elbattyogtam tanítani. A csoportomnak csak a fele vett részt a mai órán (egy ember), ő is 20 perces késéssel. Ez egy dolog, mert én akkor is 9:30-ig tartom az órámat, ha egyszer 8-ra beszéltük meg, és 8-tól ott ülök. De az aztán tényleg szuper, hogy tartom az órát, és feljön a kollegina divatbemutatót tartani. Vajon miért szarnak rá az emberek, hogy más végezné a munkáját, valamint nem divatbemutatók megtekintéséért fizetik? Ebből is de elegem van már...

 

Öt nap alatt három kísérlet fuccsolt be. Jó arány, nem? Az első alkalommal a megbeszélt időpontban nem jött hívás, a második alkalommal a megbeszélt időpontig nem ért véget az előző program, csak két órával később, amikor meg már késő volt, ma pedig szintén nem jött hívás a megbeszélt időpontban, aztán azóta semmi egyéb életjel sem. Bocsi, az van, hogy. Semmi. Ebből is de elegem van már...

 

Esszét írok. Ismét. Pontosabban ismét rohadtul szenvedek és nyűglődöm, mert esszét kéne írni, és egyszerűen nem jön az ihlet. Buddha négy nemes igazságáról kéne értekezni 4-8 oldalon. Maga a téma tök jó, a forrásaim is érdekesek, csak megírni nem bírom. Ilyen körülmények között nem várom, hogy elkezdhessem a német szakdogát, mert attól tartok, az még ennél is sokkal nagyobb szívás lesz. Ha lenne pénzem, és kevésbé lennék becsületes, még az is lehet, hogy bértollnokot fogadnék. Mennyivel egyszerűbb lenne. Megkapná a kezébe az összes forrást, aztán alkosson valami szépet. De mivel nincs pénzem (többek között nyomorult könyvespolcra se most már ki tudja, hányadik hónapja, basszus), és becsületes vagyok, ezért én fogok szívni azzal is, nem pedig egy bértollnok. Mondtam már ma, hogy nagyon elegem van?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk