Mókuskerék

Ismét. Olvass, olvass, olvass! Mindig. Folyton. Azért mondjuk hálás vagyok, hogy a metaforás órára, ami németül van, sok magyar cikket is el kell olvasni, ennyivel könnyebb a helyzetem.

 

Múlt csütörtökön kiderült, hogy nem fogok amerikai földrajza járni. Beültünk négyen kreditesek, és a tanárnő közölte, hogy semmi értelme ott ülnünk, mert töröltette ezt az órát a mi kódunkon, és ez csak a bolognásoknak van. Mondtuk, az tök jó, csak az óra a mi kódunkkal fent van az etr-ben, semmi jele, hogy törölték volna. De ő igenis törölte, ráadásul már 2-3 hete, ráadásul még emilt is küldött erről Elvira. Igen, mondtuk, amiben az volt, hogy X, Y és Z kurzusoknál változások lesznek, figyeljük az etr-t. Én személy szerint rendkívül intenzíven, mintegy napi két alkalommal figyeltem, mikor lesz már változás nem lett. Erre a tanárnő, hogy akkor menjünk Elvirához, ő nem tud mit tenni. Jó. Elmentünk Elvirához. Elég sokáig kereste, milyen óra, miről van szó, mi a baj, majd mikor rájött, szinte hisztiben tört ki, hogy ő ugyan nem hirdet AMN-kódot, mert neki már elege van a sok kavarásból. Tök szuper, nekünk is. Gondolkodtunk, mi legyen, végül elmentünk wifizni, és testületileg feljelentkeztünk Magyarics órájára, hogy meglegyen azért ez a két kredit. Nekem a 21 kredit már végképp nagyon durva lett volna. Hazarohantam, és néztem, mit vehetnék még fel. Például megüresedett két hely ezen a metaforás órán is, aminek nagyon örülök, mert az államvizsgán a metaforából felelek, és a rangsorolásnál az etr nemes egyszerűséggel kivágott a kurzusról a nevetségesen alacsony mázlipontom miatt. De most aztán beslisszoltam :) Ezen kívül felvettem egy keleti gondolkodásos órát meg a külső iskolai gyakorlatot. 33 kredittel zártam ezt a borzalmas tárgyfelvételi időszakot, ami egészen normálisnak mondható.

 

Tegnap elhoztuk a kutyát. Mondták anyuék, milyen vicceseket csinál mostanában. Mivel már nem bicebóca, apu indítványozta, hogy talán akkor költözzön vissza a saját szobájába (amit utál, mert most egyedül alszik ott, és ő csak társaságban tud igazán jókat aludni). A kutya persze berágott, és levágott egy jó nagy hisztit, ami egy bosszúálló bepisilésben csúcsosodott ki. Erre persze kapott a fenekére, amitől még jobban megsértődött, mint az egyedül alvástól. És akkor bosszúból egész éjjel a szőnyegét rágta, amitől reggelre begyulladt az ínye, és felpuffadt a feje, aminek örömére visszaköltözhetett következő éjszakától anyuékhoz, hiszen ismét beteg kutya. Rafkós a kiscsaj :)

 

Nem kellett sokat várni, tegnapra új, igazi betegséget fejlesztett ki a kutya, most éppen szörnyű hasmenése van. Ez nagyon tuti dolog, már persze ha az ember otthon lakik anyuéknál. Akkor akár hálóingben is le lehet rohanni, ha a kutya nyögni kezd, és az egész akció nem tart tovább öt percnél. Mikor indultunk, aztán mikor itt kiszálltunk a kocsiból, mondtam Lizának, most intézze, ha van mit, mert én ugyan le nem mászom vele az utcára éjnek évadján. Persze semmit nem csinált. Ehhez képest hajnali negyed egykor szörnyű lihegés és remegés közepette letette magát az ajtó elé. Hurrá. Köpenyre kabát fel, még jó, hogy ilyenkor már senki nem jár az utcán. Negyed óra trappolás a mínuszban, aztán fel, ágyba be. Hajnali fél háromkor Tomi azzal keltett, hogy nem kéne-e levinni a kutyát, mert nagyon liheg, és ő nem tud tőle aludni. Mondtam, akkor pattanjunk, mert a lihegéstől számítva már csak percek vannak a dekorig. Erre Tomi mondta, már nem liheg a kutya, viszont büdös van, takarítani kéne. Én ugyan nem. Hajnali fél 3-kor? Majd reggel. Reggel fel is takarítottam szépen a produktumot, nagy élmény volt. Liza nagyon diszkréten persze átballagott az ágyunktól legmesszebb található sarokba, hogy minél kevésbé legyen durva a bűz, ez nagyon kedves volt tőle. Most abban reménykedem, elmúlt a probléma. Legalábbis egész nap alszik, ivott kb. három korty vizet meg evett pár szem szárazkaját. Reménykedjünk :)

 

Múlt héten ismét dugulásunk volt. Miért ne? Négy napig nem használhattuk a vizet, mert ugyan nálunk semmi gáz nem lett tőle, de a néninél a mosogatóból jött vissza minden, amit mi itt leengedtünk. Szombaton aztán megszűnt a katasztrófahelyzet. Én még ennyire életemben nem örültem neki, hogy lehet mosogatni, de tényleg.

 

Valentinra kaptam finom reggelit szív alakú palacsintával, csokival meg vörös rózsával, aztán este főztünk vacsorát, és kaptunk tőlem szívszemüveget. Nagyon vicces, szerintem érdemes beszerezni. Ha feltesszük és valamilyen fényforrás felé nézünk (pl. led, lehúzott rolón át beszűrődő fény, gyertya, stb.), akkor egy csomó szívecskét láthatunk. Tök jó :)

 

Nem jött, akinek jönnie kellett volna kettőre. Nem egészen értem, milyen megfontolásból történt mindez, de azért cseppet bosszantó.