BÚÉK

30-án itt volt Vanda, és megnéztük a karácsonyi ajándékomat, és az a tanulság, hogy anyuval majd eredeti nyelven, magyar felirattal nézzük, mert a magyar szinkron elég bénácskára sikerült. És nem a fordítás része, hanem a színészi.

 

Volt egy pár ember, akinek idén nem küldtem se karácsonyi, se újévi üdvözletet. Tettem ezt azért, mert évek óta mindig küldtem, nekik meg még soha nem jutott eszükbe. Illetve egyiküknek egyszer igen, de az négy éve volt, és akkor még éppen átverőset játszott, és mivel "rossz szellem", 2008-ban nagyjából kitakarítottam az életemből. Neki se a születés-, se a névnapjáról nem emlékezem meg többet. A névnapját eddig is naptár segítségével tudtam, mint a névnapokat általában, hiába ciki. Cserébe a szülinapokat kenem-vágom.

 

Szilveszterre sütöttem sütikét. Sütike lett belőle. Azért, mert Tomi túljárt a sütő eszén, ezért az többet semmit nem tud majd elszenesíteni nekem 160 fokon 10 perc alatt. Hehe. Ezen kívül idén mi vittük azokat a dolgokat, amiket Ibolya néni szokott hozni szilveszterkor. Ezek a kókusztekercs (mások szerint keksztekercs), a joghurttorta és a sonkás-uborkás saláta. Ezek közül a kókusztekercs lett kissé furi, de legközelebb majd már az is sikerül. Ezeket mind Tomi csinálta, kivéve a tekercshez a krémet, mert azt én. A szilveszter furcsa volt Ibolya néni nélkül. Ő szokott lenni a legvidámabb, aki mindig mosolyog és mindenért lelkesedik. És egyébként csak hatan voltunk. A program sem volt olyan nagyon zsúfolt. Játszottunk egy kör "Kérdezz! - Felelek"-et, ami még mindig nehéz játék, de cserébe kb. 3 órán át tartott. Én élveztem. Ezen kívül játszottunk dartsot is két körben, körönként három emberrel. Aztán a két kör első helyezettjei játszottak még egy kört, aztán a másodikok, és végül a harmadikok. És így nem is tudom, ki milyen helyezést ért el, de én a hármas körben második lettem, ez tuti. Éjfélkor szörnyülködtünk egy sort, hogy mégis ki találta ki ezt a műsort, ami a tévében ment a Himnusz előtt és után. Az RTL Klubon például 18 éven aluliaknak nem ajánlott filmet adtak, talán csak az ég tudja, milyen megfontolásból. Ezen kívül voltak még kabarék, egyik gázabb, mint a másik, valamint a nyári Magyar dal napja ismétlése 12-es karikával, ezt se pontosan értettem, hogy jön a szilveszterhez. Újévi vers nem volt. Kész. Lehet, hogy jövőre már Himnusz sem lesz éjfélkor, oldja meg mindenki saját hatáskörben. Szörnyülködés után ettünk virslit, aztán mindenki öntött ólmot, csak én nem. Amióta 3-4 éve kis híján komoly kárt tettem Ibolya néniben az ólomöntés során, nem vagyok hajlandó ólmot önteni. Tominak viszont érdekes figurája kerekedett, és csak remélni tudom, hogy amit én látok benne, az még várat magára egy kicsit. Nem kell sokat, de egy kicsit még igen. Semmiképp nem kéne 2009-ben történnie. Ólomöntés után 3-kor kollektíven elmentünk aludni, ami a régi idők szilvesztereivel összehasonlítva szégyenteljes, dehát mit lehessen tenni. 11-ig aludtunk, aztán ettünk lencsét, aztán elvoltunk, és mi Tomival 3-kor hazajöttünk. Közben esett a hó, Tomi meglátása szerint csak 8 napot késett, szerintem meg legalább itt van. Vajon régen egész télen volt hó? Már nem is emlékszem. És amikor még nem voltam? Mióta hazaértünk, néztem Kissyfurt, ami az egyik kedvenc mesém, és ezért áthoztam a kazettát, és még mindig aranyos mese. Próbáltam tanulni filozófiát, de 16/1-nél buktam a dolgot. Szent Ágoston Vallomásainak XI. könyvét kellett volna elolvasnom. Mennyiségre 34 oldal, mintegy 1 órányi elfoglaltság. De jelenlegi állapotomban nem tud lázba hozni a kérdés, hogy hogyan teremtette Isten a világot, ha a teremtés előtt a semmi volt, és a semmiből nem lesz semmi. Azért isten Isten, hogy ilyen megmagyarázhatatlan, csodálatos dolgokat vigyen véghez, erről nem hiszem, hogy 34 oldalt kéne írni. Én egyébként is az ősrobbanásra szavazok, ha már.

 

A régi idők szilvesztere jó emlék nekem, és sajnálom, hogy már emlék marad. Fénykorában a társaság 11 főt számlált, de amikor tízen lettünk, azt is nagyon szerettem. 6-kor indult a buli. Éjfél előtt Rékával elkezdtük a gyerekek számára készített vetélkedőnket, amiben mindenféle nagyszerű feladatok voltak, kár, hogy nem nagyon emlékszem rájuk. Csak azt tudom, hogy voltak díjak meg emléklapok, és nagyon-nagyon vártam ezt a részt minden évben. Aztán volt koccintás, megnéztük/-hallgattuk a verset, aztán társasoztunk (Tabu, Activity, Kérdezz! - Felelek, darts, stb.) 3-ig vagy 4-ig, aztán a felnőttek lefeküdtek aludni, mi, gyerekek pedig videóztunk, és egyéb válogatott eszközökkel igyekeztünk minél tovább ébren maradni. Általában 6-ig vagy 7-ig bírtuk, de a rekord a 11 óra volt, amikor a felnőttek felkeltek. Amikor aztán már a gyerekek nem szilvesztereztek nálunk, délután 2 körül jött Réka és Orsi, és akkor meg azt vártam. Idénre én maradtam az egyedüli gyerek. Ez valahol azért szomorú. Onnan eredhet egyébként a dolog, hogy az az egy szilveszter, amit nem töltöttem otthon (ez 2003 szilvesztere volt), annyira rosszul sikerült, hogy még egy hónapig voltam szomorú, amiért nem maradtam otthon a jól megszokott, jó hangulatú, csendes házi szilveszteren. Konklúzió: ezekhez a régi szilveszterekhez viszonyítva a mostani szilveszter tagadhatatlanul fura volt egy kicsit, de hozzáteszem, idén is jól éreztem magam :)

 

Ezen kívül viszonylag friss hír még, hogy megégett a szám és az orrom között található rész jobb fele. Nem kell horrorra gondolni, annyira nem vészes a dolog, a keletkezés körülményeit pedig nem részletezném. Mindenesetre azért csúnya a seb, nagyon jól látható helyen található, hogy szomorodna meg, és még fáj is, nem kicsit. Annyira jó.

 

Már megint január van, már megint új év jön, már megint csak három nap volt a karácsony, és három percnek tűnt, és már megint elillant a szilveszter. És még észbe se kapok, már jön is a következő. Ezt mennyire utálom.... Na de sebaj, mindjárt elérkezik anyu szüli-névnapja :)