És Tata névnapja. Ki kellene menni hozzá a temetőbe, pláne most, hogy ennyi sok ünnep van. Születésnapja, névnapja, ráadásul mindjárt itt a karácsony is. Tényleg azt kívánom, hogy bárcsak még élne. Annyira kíváncsi vagyok, hogy milyen lenne. Miket mondana, büszke lenne-e ránk, járna-e még a Csoma utcába, meglátogatna-e engem a Ferenc körúton, esetleg anyuékkal lakna-e már, mit szólna Tomihoz, mit szólna a világhoz, milyen öregúr lenne :)... Nagyon jó lenne tudni egy csomó dolgot, és hiányzik nekem, hogy itt legyen. A Mikulás annyi mindent hozott, hogy egészen meglepődtem. Lehet, hogy ennyire nem is voltunk jók. Sok-sok csokink lett, mogyorónk, narancsunk, adventi kalendáriumunk, karácsonyi terítőnk, mikulásvirágunk... Lizának is lett csokija :) Örült neki. Mikor reggel levettem a Mikulás csokijának varrt szütyőkéjét, olyan izgalom lett úrrá rajta, hogy Tomi meg is jegyezte, egészen olyan, mintha értené, mi van. Hát, ez attól van, hogy érti is. Amióta nálunk van, mindig hozott neki cs