Pingvinek és jegesmedvék

fociznak az ablak alatt. Annyira jó az idő. Konkrétan szétfagyok. Hosszú ujjú felső és pulcsi kombóban. És még nincs fűtés otthon. Nem is bírtam magam rávenni a hajmosásra emiatt, mert féltem, hogy jól meg fogok fázni tőle. De ma már halál bátor leszek. Tutira.

Voltam ma Rada Robertánál, hogy hűűű, nagyon szeretnék nála szakdolgozni. Erre kiderült, hogy már egy kisebb hadsereget pesztrálgat, úgyhogy ezt most buktam. Ajánlott egy másik tanárnőt, őt is meglátogatom jövő héten. Egy harmadiknak meg írok emilkét. Még ha tudnám, miből akarok írni... De nem tudom. Nagyon gáz :(

A kedvenc angol nyelvfejlesztési szemináriumom időpontjára még mindig nem derült fény. Állítólag a tanár egy ilyen laza srác, aki majd megmondja a tutit, ha lesz kedve (szinte szó szerint ezt az infót kaptam hivatalos forrásból). Hát de nem aranyos?

Liza holnap megy haza. De rossz :( Néha már egészen úgy érzem, hogy haza akarok költözni. Pl. akkor mindig lenne nekem Lizám. Másrészt csak 28+5 lépcsőfokot kéne megmászni egy felfelé menetben, míg így 3x35 körül. Ez alapvetően nem zavar, csak így, hogy a lábam nem nagyon funkcionál (egyik sem), azért elég ciki a helyzet. Bónusz, hogy a kutyát séta után nekem kell ölben felcipelni a lakásig, mert kurta kis lábacskáit nem ekkora szintkülönbségekre tervezték. Jó, hogy megjött a hideg és vizes idő, mert így még jobban dagad és fáj a lábam, mint eddig, és legalább nem tudok tiszta maradni, mire megérkezünk a kutyával a harmadikra. A kutyának Ikea-szatyor kell (a bazi méretű, amibe egy ilyen Liza belefér), nekem meg csizma. Ezt találtam ki megoldásnak.

Reggel lett minibalhé a kutya miatt. Én a kutyával vagyok. Akárki akármit is mondjon. És ha kell, akkor duzzogni is fogok. Punktum.