Bonyodalmak

Van belőlük bőven. Pl. valami dugulás van valahol a lakásban, mert mikor Tomi reggel megpróbált lezuhanyozni, elöntötte a fürdőszobát a víz, mert visszajött a padlóösszefolyón. Kb. fél órán át tunkoltam a dolgot a moppal, jól le is maradtam a mai órámról :( Lehet hívni szakembert, de a legolcsóbb is 15 ezerért vállalja. Marhára nem hiányzott... Amúgy meg kiszámolhatná már valaki az ösztöndíjamat és elkezdhetné utalni, és a nyelviskola is fizethetne már a július meg az augusztus után. A júliusi pénzt amúgy már elkértem, megkérdezte a srác, nem ér-e rá 20-a után, mondtam, nem, mondta, jó, majd hív, hogy mikor mehetek. Ez kb. két hete volt. Olyan jó :S

 

A suli is remekül indul... Igaz, hogy főként érdekes órákat sikerült begyűjteni, de azért vannak nehézségek. Pl. a filozófia előadás első 15 percéből kiderült számomra, hogy én erre nem fogok bejárni. Nem megy, kész. Utálom :( (Blankától bocsi.) Aztán van egy német nyelvészeti szakszem, ami olyan iszonyatosan gáz, hogy nem találok rá szavakat... A bácsi leül az asztalhoz, fejjel beleborul a jegyzetébe, és k. halkan, artikuláció nélkül motyorászik valamit. Az első szavát még értettem, aszonta, Organisatorisches lesz az első órán. Ennek megörültem, mert max. fél órájába kerülhet elmesélni az elvárásokat meg az egyéb izéket, aztán húzhatunk haza. Aha. Közvetlenül az említett szó után elkezdett dőlni belőle, hogy kik foglalkoznak Verbvalenzcel, és mi is az a Verbvalenz. Ezt 50 percen át k.k. unalmasan. Volt, aki aludt, volt, aki a könnyeivel küszködött, én meg leginkább a röhögőgörcsömet próbáltam bent tartani. 50 perc után kb. 10 percben elmondta a bácsi az 1. percben ígért Organisatorischest, aztán még 30 percen át motyogott valamiket, amiket már meg sem próbáltam követni. Nem volt nála névsor, és eszembe ötlött, hogy amennyiben nem szokik rá a névsorolvasásra a későbbiekben sem, kicsit többet fogok hiányozni, mint 3 alkalom, mert ezt szerintem nem lehet egy féléven át elviselni. Az egyik srác szerint a bácsi a fejlődés jeleit mutatja, mert pár éve úgy tartott előadást, hogy befordult a tábla felé, beleborult a jegyzeteibe, és úgy motyogott. Atya ég.

 

Van még egy jófej bácsi, aki nem tudja megszülni az egyik szeminárium időpontját. Elvileg kedden kellett volna meghirdetnie a szakfordításos órát (ami már eleve k. későn van ahhoz képest, hogy a többi kurzusra június közepe óta lehet jelentkezni), de ő még ma sem tudja, mi lesz. Most negyed kettő van, az etr-ben a jelentkezést 4-kor zárják le erre a félévre végleg. A bácsi máshol is tanít, ezért a nehézség, mondta a tanszéki előadó. Én meg rohadtul teszek rá, hány helyen tanít, mert én meg dolgoznék pl., és emiatt nem tudtam megírni a munkáltatónak, pontosan mikor is tudok majd menni. Ma megírtam. Ettől függetlenül. A bácsinak meg megmondom majd, hogy sorry, nem értem rá a végtelenségig erre az egy időpontra várni.

 

Ráadásul még nyomi is lettem. A bal lábamon az Achilles-inam környékén annyira fáj vmi, hogy alig bírok lábra állni, és különösen a lépcsőzés fáj és nehéz (ami ugye lift nélküli ház 3. emeletén lakva annyira nem poén). Tegnap megkoronáztam ezt azzal, hogy miközben otthon (anyuéknál) óvakodtam lefelé a lépcsőn, jó nagyot zakóztam, úgyhogy most már a fenekem is fáj legalább, és szép lila is. Hurrá. :)

 

Nálunk van a kutya megint, legalább keddig marad tegnaptól. Úgy örülök neki :) Bár valami furaság megint van, mert az elmúlt 24 órában már háromszor bepisilt, amit utoljára a hólyaggyulladásakor adott elő.... Megint orvos kéne neki :(