Lista
Lista arról, hogy miért nem illünk össze.
1. Hazudott. Sok mindenben. Sokáig. Pofátlanul. Szemérmetlenül. Ez nem szép tőle. És akkor még finom voltam. Egyébként is gyűlölöm a hazugságot. Nem sok mindent gyűlölök, de a hazugságot azt pont igen.
2. Sosem ér rá. (Már persze ha nem hazudta ezt is.) Nekem olyan ember kell, aki ráér, ha szükségem van rá. Illetve ez azért nem kicsit önzően hangzik. Mondjuk úgy, hogy ráér sokat együtt lenni.
3. Sosem tudni, mennyit marad, ha mégis ráér. (Hacsak nem egy újabb hazugság ez is...) Én nem annyira szeretem, mikor valaki eljön hozzám, együtt vagyunk, majd negyed óra után közli, hogy akkor neki most menni kell, mert pl. hívja valaki telefonon, hogy most rögtön repüljön. És még csak nem is olyan munkája van, ami ezt indokolná.
4. Nem tudja megemészteni, hogy egyetemista vagyok. Nem tudná megemészteni, hogy mindenféle dolgokat olvasok, amiket ő nem tudna és nem is akar, sőt még beszélek is ezekről. Nem tudná kiheverni, hogy néha cikkeket olvasok a nyelv motiváltságáról, amiket meg szeretnék vitatni vele. Nem azért, mert nyelvésznek kell lennie, csak mert kell, hogy meghallgassa, ami engem foglalkoztat. Nem arról van szó, hogy nekem egyetemistára van szükségem, pláne nem szaktársra (az különösen szörnyű lehet). Arról van szó, hogy nem szeretem, ha valakinek kisebbségi komplexusa van pont velem szemben. Mert semmi oka rá. És nem szeretem, amikor hülye beképzelt egyetemistának állítanak be, mikor nem is vagyok az. Pont nem érdekel, hogy kinek milyen végzettsége van, mert az a lényeg, hogy milyen ember, tudunk-e beszélgetni. És nekem fárasztó, ha folyton azért kell bűnhődnöm, mert egyetemre mentem. Akkor is, ha a bűnhődés csak olyan beszólogatásokat jelent, amik mellesleg nem bántóak, még viccesek is. Hosszú távon ez akkor is aggasztó.
5. X darab lányt tart készenlétben arra az esetre, ha elunná a barátnőjét, illetve összebalhéznának. Ezt a stresszt én nem szeretném magamnak. Én szeretek egyetlen lenni. Nem olyan egyetlen, aki főlány, és tartanak mellette melléklányokat. Az meg pláne nem kilátás, hogy én lehessek az egyik melléklány, akit egy főlány mellett tartanak. Megalázó. Valamint nem kis nyűg is. Kinek van arra energiája meg ahhoz kedve, hogy arra várjon malmozva, mikor fér bele a programba egy főlány plusz 3-4-5-x melléklány mellett? Na nekem például nincs. Más szempontból pedig aki ezt egy főlánnyal megteszi, másik főlánnyal is meg fogja tenni. És hát nem szeretném annak a kósza gondolatát sem, amikor nincs velem, hogy most vajon éppen más lányokkal hentereg-e, vagy tényleg azt teszi, amit nekem mondott. Ebből pedig egyenesen következik, hogy ahol bizalmatlanság van, ott nincs kapcsolat. (Van, ahol bizalmatlanság van, mégpedig extrém méretekben, mégis van kapcsolat. Ilyenkor az egyik fél gyakorlatilag nonstop felügyeli a másikat közvetlen közelről, hogy az nehogy még a végén megcsalja. Ez például pont az illető háza táján aktuális. Van nekem egyfajta véleményem az ilyen lányokról is, akik ezt csinálják, röviden annyi, hogy súlyos pszichológiai problémáikkal szakemberhez érdemes fordulniuk. Minden rosszindulat nélkül mondom.)
6. Nem szeretném, hogy úgy beszéljenek velem, ahogy ő beszél a főlánnyal. Igen-igen durva dolgokat bír a fejéhez csapkodni. Ezt persze megint csak elbeszélésből tudom, ami vagy igaz, vagy nem, de tegyük fel, hogy inkább mégis igaz. Ebben az esetben viszont nem szeretném, ha azután, hogy olyat tesz, ami engem bánt, én pedig megmondom, hogy engem ez bánt, leordítsa a fejem, elmondjon mindenféle kreténnek, majd még ki is dobjon a lakásából. Egyszerűen azért, mert az megalázó. Én meg nem szeretem, ha megaláznak. Már mondták többen, hogy többször is beálltam a sorba, mikor az önérzetet osztogatták, de ez már így alakult, így is marad. Nekem nem lehet akármit mondani, pláne nem egy olyan embernek, aki éppenséggel a párom. Mégpedig azért nem, mert nem áll fölöttem sem rangban, sem tekintélyben, sem semmiben. A kapcsolat az egyenrangúságról szól, ahol meg ilyen ocsmány odamondogatások (főleg ordítozva) nincsenek. Más kérdés, hogy nem hiszem magamról, hogy egy nekem nem tetsző cselekedet után három napos hisztimaratont rendezek, de ez a lényeg szempontjából egészen indifferens.
7. Nem szeretném, ha olyanokat mondana rólam a hátam mögött, amilyeneket a főlányról mondogat. Egészen megdöbbenek néha. És a nagyon durva az, hogy ezt nem négyszemközt mondja, hanem akár 5-6-7 ember füle hallatára. Ami megint csak megalázó. Nem beszélünk így valakiről, akit szeretünk. Hogy mindig csak idegesít, meg addig jó, míg kussol, mert ha megszólal, csak "felbassza az agyam". Felmerül a kérdés, mi a fenének van akkor vele. A magyarázat persze érkezik: "én nem akartam őt". Azt kell mondjam, ez nem annyira kielégítő válasz. Mindjárt megjelenik lelki szemeim előtt a kép, amint valaki pisztolyt szorít a fejéhez és azt mondja: "Vagy jársz vele, vagy most azonnal lelőlek." Hát eléggé nehezen hihető.
8. Nem ismeri az "igen" és a "nem" szavakat. Ami azt jelenti, hogy egy eldöntendő kérdésre képtelen válaszolni. Inkább jönnek az olyan válaszok, amiknek a kérdéshez nincs közük, valamint hébe-hóba felbukkan egy "majd meglátjuk". Én meg szeretem, ha egy egyszerű igen-nem kérdésre egy egyszerű igent vagy nemet kapok. Nem pedig "nem tudom"-ot meg "majd meglátjuk"-ot meg "ettől eddig dolgozom"-ot.
9. Zavar a beszédstílusa. Konkrétan túl sok benne a káromkodás. Nem állítom, hogy én nem szoktam káromkodni akár nagyon csúnyán is, de nyilvánosság előtt visszafogom magam. És zavarba ejt, ha más nem így tesz. Azt meg nem is értem, hogy valaki miért akad ki egy játékon. A legdurvább érzelem, amit eddig belőlem a játék kiváltott, a kedvetlenség volt. Akkor meg ki kell lépni és valami értelmeset csinálni.
10. Nem szeretném, hogy a kapcsolatom alapvetően két tevékenységből álljon: számítógépes játék, szex. Nem mondtam, hogy nem láthatom rosszul. De én így látom, hogy ez történik. Én szeretek falat mászni meg kirándulni meg sétálni meg mozizni meg még mi mindent!
Na ezekhez a dolgokhoz képest a kisugárzás igazán nem érv. Más kérdés, hogy már a kisugárzást sem érzem. Olyan, mint mikor valami nagy és fényes közelébe akarsz menni, ami le van takarva egy lepellel. Nem sikerül, mert egyszerűen nem tudod merről megközelíteni. Aztán egyszer csak véletlenül megtalálod a helyes irányt, odaérsz, benézel a lepel alá, és nincs ott a világon semmi. Leginkább ürességérzetet és megdöbbenést vált ki elsőre ez a tény. Aztán szépen sikerül megtalálni azokat az érzéseket, amik az előtt voltak, hogy ezt a valamit megláttad, és túlságosan lekötött volna, hogy megnézd, mi az. Szóval ennyit erről. Én a magam részéről lezártam az ügyet. Nem haragszom, nem bánom. Azt bánom, amit miatta sikerült művelni. Vannak még dolgok, amik érdekelnek vele kapcsolatban, de már ezek is olyanok, hogy ha nincs válasz, hát nincs válasz, nem fontos.
Egy másik lista arról, hogy miért illünk össze.
1. Mert érdekli, mit gondolok dolgokról és mit érzek dolgokkal kapcsolatban.
2. Mert mindenféléről beszélget velem. Arról is, hogy mit olvastam a nyelvészeti cikkben, vagy hogy mit láttam a tévében, vagy hogy mit álmodtam.
3. Mert ha nem érzem jól magam, velem van. Akkor is, amikor neki sokkal szarabb, akár éppen miattam.
4. Mert fontos neki, hogy mit szeretnék. Ha ide vagy oda szeretnék menni, valószínűleg ide vagy oda megyünk. Ha ezt vagy azt szeretnék enni, valószínűleg ezt vagy azt fog főzni. És még tortát is tud sü
tni :) Meg tiramisut csinálni, de olyat, hogy olyat senki más.
5. Elfogad olyannak, amilyen vagyok. Mikor egy kb. 10 órás, óriási eltévedéssel fűszerezett túra után kifordulok önmagamból és csak vihogni bírok egy helyben állva, beültet a sátorba, leveszi a cipőmet, amit én egyszerűen fizikailag képtelen vagyok megtenni, betesz a hálózsákba és simogatja a fejem, miközben alvásra biztat. Nem ijed meg, mikor a hajnali egykor a kádban ülve vadabbnál vadabb fantáziákat adok elő. Inkább meghallgat és csak megjegyzi, hogy el vagyok fáradva, de reggelre majd szépen kipihenem magam.
6. Szereti a szüleimet, jóban van velük, érdeklik őt. Nem tekinti magánügynek, hogy ők vannak. A kutyámmal is jól kijön, olyannyira, hogy a kutyám titkon le akarja csapni a kezemről. :)
7. Segít. Mindig. Mindenben. Mindenkinek. Ha fordítást akarok küldeni egy kiadónak, elolvassa a munkámat és konstruktív javaslatokkal él. És izgul értem, hogy mit fognak válaszolni a kiadótól. És ha tudok, én is segíteni akarok. Kár, hogy nem nagyon vagyok jobb semmiben. De mondjuk segíthetnék nyelvvizsgákat összehozni. Na? Na?
8. Nem féltékenykedik. Megbízik bennem. Ha én egy fiúval akarok találkozni/beszélni, megtehetem. Nem fogja azt gondolni, hogy épp megcsalom. Ha én azt mondom, hogy nem lesz/volt semmi, akkor azt gondolja, az úgy is van. És tényleg úgy van.
9. Őszinte. Ha azt mondja, találkozik/beszél egy lánnyal, fel sem merül bennem, hogy épp megcsal. Mert ha azt mondja, nem volt/lesz semmi, akkor az úgy is van. Mindig megmondja, mit gondol. Ezt nekem még gyakorolni kell, de nagyon igyekszem.
10. Mert nem fiktív személy, hanem nagyon is létező. És remélem, egyszer majd elfelejti ezt, amit műveltem. Mert nem kellett volna. Kár, hogy erre ennyi idő után kellett rájönnöm magamtól, mert úgy nem lehetett, hogy valaki (na jó, mindenki) megmondja. Szeretlek :)
1. Hazudott. Sok mindenben. Sokáig. Pofátlanul. Szemérmetlenül. Ez nem szép tőle. És akkor még finom voltam. Egyébként is gyűlölöm a hazugságot. Nem sok mindent gyűlölök, de a hazugságot azt pont igen.
2. Sosem ér rá. (Már persze ha nem hazudta ezt is.) Nekem olyan ember kell, aki ráér, ha szükségem van rá. Illetve ez azért nem kicsit önzően hangzik. Mondjuk úgy, hogy ráér sokat együtt lenni.
3. Sosem tudni, mennyit marad, ha mégis ráér. (Hacsak nem egy újabb hazugság ez is...) Én nem annyira szeretem, mikor valaki eljön hozzám, együtt vagyunk, majd negyed óra után közli, hogy akkor neki most menni kell, mert pl. hívja valaki telefonon, hogy most rögtön repüljön. És még csak nem is olyan munkája van, ami ezt indokolná.
4. Nem tudja megemészteni, hogy egyetemista vagyok. Nem tudná megemészteni, hogy mindenféle dolgokat olvasok, amiket ő nem tudna és nem is akar, sőt még beszélek is ezekről. Nem tudná kiheverni, hogy néha cikkeket olvasok a nyelv motiváltságáról, amiket meg szeretnék vitatni vele. Nem azért, mert nyelvésznek kell lennie, csak mert kell, hogy meghallgassa, ami engem foglalkoztat. Nem arról van szó, hogy nekem egyetemistára van szükségem, pláne nem szaktársra (az különösen szörnyű lehet). Arról van szó, hogy nem szeretem, ha valakinek kisebbségi komplexusa van pont velem szemben. Mert semmi oka rá. És nem szeretem, amikor hülye beképzelt egyetemistának állítanak be, mikor nem is vagyok az. Pont nem érdekel, hogy kinek milyen végzettsége van, mert az a lényeg, hogy milyen ember, tudunk-e beszélgetni. És nekem fárasztó, ha folyton azért kell bűnhődnöm, mert egyetemre mentem. Akkor is, ha a bűnhődés csak olyan beszólogatásokat jelent, amik mellesleg nem bántóak, még viccesek is. Hosszú távon ez akkor is aggasztó.
5. X darab lányt tart készenlétben arra az esetre, ha elunná a barátnőjét, illetve összebalhéznának. Ezt a stresszt én nem szeretném magamnak. Én szeretek egyetlen lenni. Nem olyan egyetlen, aki főlány, és tartanak mellette melléklányokat. Az meg pláne nem kilátás, hogy én lehessek az egyik melléklány, akit egy főlány mellett tartanak. Megalázó. Valamint nem kis nyűg is. Kinek van arra energiája meg ahhoz kedve, hogy arra várjon malmozva, mikor fér bele a programba egy főlány plusz 3-4-5-x melléklány mellett? Na nekem például nincs. Más szempontból pedig aki ezt egy főlánnyal megteszi, másik főlánnyal is meg fogja tenni. És hát nem szeretném annak a kósza gondolatát sem, amikor nincs velem, hogy most vajon éppen más lányokkal hentereg-e, vagy tényleg azt teszi, amit nekem mondott. Ebből pedig egyenesen következik, hogy ahol bizalmatlanság van, ott nincs kapcsolat. (Van, ahol bizalmatlanság van, mégpedig extrém méretekben, mégis van kapcsolat. Ilyenkor az egyik fél gyakorlatilag nonstop felügyeli a másikat közvetlen közelről, hogy az nehogy még a végén megcsalja. Ez például pont az illető háza táján aktuális. Van nekem egyfajta véleményem az ilyen lányokról is, akik ezt csinálják, röviden annyi, hogy súlyos pszichológiai problémáikkal szakemberhez érdemes fordulniuk. Minden rosszindulat nélkül mondom.)
6. Nem szeretném, hogy úgy beszéljenek velem, ahogy ő beszél a főlánnyal. Igen-igen durva dolgokat bír a fejéhez csapkodni. Ezt persze megint csak elbeszélésből tudom, ami vagy igaz, vagy nem, de tegyük fel, hogy inkább mégis igaz. Ebben az esetben viszont nem szeretném, ha azután, hogy olyat tesz, ami engem bánt, én pedig megmondom, hogy engem ez bánt, leordítsa a fejem, elmondjon mindenféle kreténnek, majd még ki is dobjon a lakásából. Egyszerűen azért, mert az megalázó. Én meg nem szeretem, ha megaláznak. Már mondták többen, hogy többször is beálltam a sorba, mikor az önérzetet osztogatták, de ez már így alakult, így is marad. Nekem nem lehet akármit mondani, pláne nem egy olyan embernek, aki éppenséggel a párom. Mégpedig azért nem, mert nem áll fölöttem sem rangban, sem tekintélyben, sem semmiben. A kapcsolat az egyenrangúságról szól, ahol meg ilyen ocsmány odamondogatások (főleg ordítozva) nincsenek. Más kérdés, hogy nem hiszem magamról, hogy egy nekem nem tetsző cselekedet után három napos hisztimaratont rendezek, de ez a lényeg szempontjából egészen indifferens.
7. Nem szeretném, ha olyanokat mondana rólam a hátam mögött, amilyeneket a főlányról mondogat. Egészen megdöbbenek néha. És a nagyon durva az, hogy ezt nem négyszemközt mondja, hanem akár 5-6-7 ember füle hallatára. Ami megint csak megalázó. Nem beszélünk így valakiről, akit szeretünk. Hogy mindig csak idegesít, meg addig jó, míg kussol, mert ha megszólal, csak "felbassza az agyam". Felmerül a kérdés, mi a fenének van akkor vele. A magyarázat persze érkezik: "én nem akartam őt". Azt kell mondjam, ez nem annyira kielégítő válasz. Mindjárt megjelenik lelki szemeim előtt a kép, amint valaki pisztolyt szorít a fejéhez és azt mondja: "Vagy jársz vele, vagy most azonnal lelőlek." Hát eléggé nehezen hihető.
8. Nem ismeri az "igen" és a "nem" szavakat. Ami azt jelenti, hogy egy eldöntendő kérdésre képtelen válaszolni. Inkább jönnek az olyan válaszok, amiknek a kérdéshez nincs közük, valamint hébe-hóba felbukkan egy "majd meglátjuk". Én meg szeretem, ha egy egyszerű igen-nem kérdésre egy egyszerű igent vagy nemet kapok. Nem pedig "nem tudom"-ot meg "majd meglátjuk"-ot meg "ettől eddig dolgozom"-ot.
9. Zavar a beszédstílusa. Konkrétan túl sok benne a káromkodás. Nem állítom, hogy én nem szoktam káromkodni akár nagyon csúnyán is, de nyilvánosság előtt visszafogom magam. És zavarba ejt, ha más nem így tesz. Azt meg nem is értem, hogy valaki miért akad ki egy játékon. A legdurvább érzelem, amit eddig belőlem a játék kiváltott, a kedvetlenség volt. Akkor meg ki kell lépni és valami értelmeset csinálni.
10. Nem szeretném, hogy a kapcsolatom alapvetően két tevékenységből álljon: számítógépes játék, szex. Nem mondtam, hogy nem láthatom rosszul. De én így látom, hogy ez történik. Én szeretek falat mászni meg kirándulni meg sétálni meg mozizni meg még mi mindent!
Na ezekhez a dolgokhoz képest a kisugárzás igazán nem érv. Más kérdés, hogy már a kisugárzást sem érzem. Olyan, mint mikor valami nagy és fényes közelébe akarsz menni, ami le van takarva egy lepellel. Nem sikerül, mert egyszerűen nem tudod merről megközelíteni. Aztán egyszer csak véletlenül megtalálod a helyes irányt, odaérsz, benézel a lepel alá, és nincs ott a világon semmi. Leginkább ürességérzetet és megdöbbenést vált ki elsőre ez a tény. Aztán szépen sikerül megtalálni azokat az érzéseket, amik az előtt voltak, hogy ezt a valamit megláttad, és túlságosan lekötött volna, hogy megnézd, mi az. Szóval ennyit erről. Én a magam részéről lezártam az ügyet. Nem haragszom, nem bánom. Azt bánom, amit miatta sikerült művelni. Vannak még dolgok, amik érdekelnek vele kapcsolatban, de már ezek is olyanok, hogy ha nincs válasz, hát nincs válasz, nem fontos.
Egy másik lista arról, hogy miért illünk össze.
1. Mert érdekli, mit gondolok dolgokról és mit érzek dolgokkal kapcsolatban.
2. Mert mindenféléről beszélget velem. Arról is, hogy mit olvastam a nyelvészeti cikkben, vagy hogy mit láttam a tévében, vagy hogy mit álmodtam.
3. Mert ha nem érzem jól magam, velem van. Akkor is, amikor neki sokkal szarabb, akár éppen miattam.
4. Mert fontos neki, hogy mit szeretnék. Ha ide vagy oda szeretnék menni, valószínűleg ide vagy oda megyünk. Ha ezt vagy azt szeretnék enni, valószínűleg ezt vagy azt fog főzni. És még tortát is tud sü
tni :) Meg tiramisut csinálni, de olyat, hogy olyat senki más.
5. Elfogad olyannak, amilyen vagyok. Mikor egy kb. 10 órás, óriási eltévedéssel fűszerezett túra után kifordulok önmagamból és csak vihogni bírok egy helyben állva, beültet a sátorba, leveszi a cipőmet, amit én egyszerűen fizikailag képtelen vagyok megtenni, betesz a hálózsákba és simogatja a fejem, miközben alvásra biztat. Nem ijed meg, mikor a hajnali egykor a kádban ülve vadabbnál vadabb fantáziákat adok elő. Inkább meghallgat és csak megjegyzi, hogy el vagyok fáradva, de reggelre majd szépen kipihenem magam.
6. Szereti a szüleimet, jóban van velük, érdeklik őt. Nem tekinti magánügynek, hogy ők vannak. A kutyámmal is jól kijön, olyannyira, hogy a kutyám titkon le akarja csapni a kezemről. :)
7. Segít. Mindig. Mindenben. Mindenkinek. Ha fordítást akarok küldeni egy kiadónak, elolvassa a munkámat és konstruktív javaslatokkal él. És izgul értem, hogy mit fognak válaszolni a kiadótól. És ha tudok, én is segíteni akarok. Kár, hogy nem nagyon vagyok jobb semmiben. De mondjuk segíthetnék nyelvvizsgákat összehozni. Na? Na?
8. Nem féltékenykedik. Megbízik bennem. Ha én egy fiúval akarok találkozni/beszélni, megtehetem. Nem fogja azt gondolni, hogy épp megcsalom. Ha én azt mondom, hogy nem lesz/volt semmi, akkor azt gondolja, az úgy is van. És tényleg úgy van.
9. Őszinte. Ha azt mondja, találkozik/beszél egy lánnyal, fel sem merül bennem, hogy épp megcsal. Mert ha azt mondja, nem volt/lesz semmi, akkor az úgy is van. Mindig megmondja, mit gondol. Ezt nekem még gyakorolni kell, de nagyon igyekszem.
10. Mert nem fiktív személy, hanem nagyon is létező. És remélem, egyszer majd elfelejti ezt, amit műveltem. Mert nem kellett volna. Kár, hogy erre ennyi idő után kellett rájönnöm magamtól, mert úgy nem lehetett, hogy valaki (na jó, mindenki) megmondja. Szeretlek :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése