Megint hétfő
Ceteram censeo, TO esse delendam. Dózerral. A helyét pedig hintsük be sóval. Egyszerűen vicc, amit csinálnak... Indexet nem tudnak kiadni, mert még nincs névsorban. Ebből kifolyólag indexkivonatot sem tudnak adni. Nem baj, ha valakinek ma 3-ig le kell adnia, ők akkor sem keresik meg az indexét, majd csak holnap tízkor. Az egy másik kérdés, hogy az illetőnek miért most jut eszébe az indexkivonat, határidő előtt másfél órával. Azon kívül nem tudnak iskolalátogatási igazolást sem adni, mert a program leállt. Nincs nekik papíruk, tolluk, kezecskéjük. Ááá. Egyszóval a TO hülyegyereket játszik már megint. Engem személy szerint ez most nem bosszantott fel, mert az említett dolgok egyikére sem volt szükségem, na de azért mégis... Az pedig külön pluszpont, hogy ma 4-től van vizsgajelentkezés, de egyetlen darab vizsgaidőpont sincs fent az etr-en. Így a legegyszerűbb jelentkezni, tényleg. De még az a legjobb, hogy nem halasztják el a jelentkezés kezdetét. Rettentő okos néni beírta a fórumba, hogy azért nem, mert egy csomó vizsgát viszont meghirdettek, és hát azokkal a hallgatókkal mi lenne. Ahha. Tök logikus. Az meg nem kérdés, velünk mi lesz. Majd 24 órás etr-ügyeletet tartok, hogy hátha valamikor felkerülnek ezek az időpontok. Csakis. Angol-amerikai intézetnek meg a németeseknek NINCS INTERNETÜK. Azta, micsoda indok. Annyira szeretném látni az arcukat, mikor odamennék, hogy bocs, ezt meg azt nem csináltam meg határidőre, mert nem volt internetem. Mi lenne a reakció? Nem az utolsó pillanatban kell ezeket elkezdeni, van internetkávézó, van internet az ELTE több campusának több épületében, stb. Ahha. Ezek persze a nagyhatalmú, igen tisztelt TO-ra és tanszékekre nem vonatkoznak. Olyan jó, hogy rájuk soha semmi nem vonatkozik. Az általuk kitalált játékszabályok sem. Annyira primitívek, komolyan. Na ez idegesít. Mert így én is le fogok csúszni a jelentkezésről sok mindenkihez hasonlóan, mivel sajna nem vagyok mindig a gép előtt. Sőt, egész héten minden egyes nap későn jövök haza. Kösz, kedves TO, az esélyegyenlőséget. Dehát mit is vártunk tőlük?
Az ember nem készült túl ellenálló anyagból. Ez tény. Már korábban is megfigyeltem. De az is tény, hogy egyes emberek rendkívül hülyék és rendkívül idióta módon bánnak a testükkel, amiben a lelkük lakik. Hadd idézzek az index.hu hírportálról:
"Halálos motorbaleset a Petőfi hídnál
április 23. hétfő 20:01
[MTI]
Gépkocsival ütközött, és miután a mentők újraélesztési kísérlete sikertelen volt, életét vesztette egy motoros hétfőn kora este Budapesten, a Petőfi híd pesti hídfőjénél.
A motoros a sűrű forgalomban a villamos pályáján haladt Budáról Pest irányába, szemben a forgalommal. A közeledő villamost észlelve balra, a haladási irányával ellentétes irányú forgalmi sávba tért ki, ahol egy személygépkocsival ütközött.
A percek alatt a helyszínre érkező mentők fél órán át próbálkoztak a szerencsétlenül járt férfi újraélesztésével, sikertelenül.
A hídon a villamosforgalom nem állt le, a Pestről Budára vezető két sávot viszont a helyszínelés idejére lezárták. A felhajtó egyetlen sávjában araszolva kerülték ki a helyszínt az autók. A korlátozást este fél kilenc körül feloldották." (http://index.hu/politika/bulvar/bulvarhirek/?main:2007.04.23&309295)
Na azért ez nem gyenge. Ennyire semmibe venni a saját életedet... Gáz. Persze azért őszinte részvétem a családnak.
Vers mindenkinek, de azt hiszem, most főleg Annának:
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
Fáj a fejem. Sokat idegeskedtem ma. Tudom, tudom. Nem kéne. A saját idiotizmusom. De akkor is tény. Mikor sietnék, de nem találom a Microsoft Office legújabb csodájának Word nevezetű alcsodájában azokat a menüpontokat, amik épp kellenének, az nem jó érzés. Nekem nem ilyen Word van itthon. Azt szeretem az újításokban, ha a dolgok még véletlenül sem kerülnek ugyanoda, mint a régebbi változatokban. Az például kifejezetten jó. Na nem baj. Túléltem. Tomi megmutatta, mi van, legközelebb már menni fog. A sakkot is elmesélte. Nem mintha fel tudnám idézni, ki hogyan lép, de most akkor asszem megtanuljuk együtt :) Mármint ő már tudja, és ezért a tudását átadja nekem :P
Nagyon jó szülinapi ünneplésem volt tegnap :D Gyönyörűűű torta, gyönyörűűű virágok, gyönyörűűű ajándékok, naggyon finom ebéd :) Jó nekem :) Általában. :P Anyuéktól kaptam a következőket: Amerikai-magyar kulturális szótár, ugyanez angol-magyar és német-magyar verzióban, A szépség története (Umberto Eco), ezüst karkötő, ezüst (vagy nem, nekem mindegy :)) bokalánc (ami csörög, ha lépek, nagyon tetszik), valamint egy kerámiababa (anyu azt mondta, ez az utolsó baba, amit kapok, mert ezennel "felnőttnek" nyilvánítódtam :P). Tomitól kaptam Milka csokikááát, Joanne Harristől a "Jigs & Reels"-t, valamint egy hangfalszettet. Kéken világít és nagyon szépen szól :) Én most örülök :) Anyuéktól és Gabikától közösen pedig a Luca meséje című könyvet kaptam, amit anyu írt, ő csinálta a lapokra a hátteret, Gabika pedig a borítót festette :) Nagyon aranyos mese, és rólam szól, bibibiii :D
El kéne még küldeni Magdi esszéjét Magdinak meg Jamesnek. Ehhez viszont még egyszer át kéne olvasni. Írni kéne még hozzá véleményt. Jajj, miééért? Annyival szívesebben aludnék :O
U.i.: Ha valaki emlékszik az ügyfélkapus felhasználói nevemre és/vagy jelszavamra, ne habozzon tudatni velem :)
Az ember nem készült túl ellenálló anyagból. Ez tény. Már korábban is megfigyeltem. De az is tény, hogy egyes emberek rendkívül hülyék és rendkívül idióta módon bánnak a testükkel, amiben a lelkük lakik. Hadd idézzek az index.hu hírportálról:
"Halálos motorbaleset a Petőfi hídnál
április 23. hétfő 20:01
[MTI]
Gépkocsival ütközött, és miután a mentők újraélesztési kísérlete sikertelen volt, életét vesztette egy motoros hétfőn kora este Budapesten, a Petőfi híd pesti hídfőjénél.
A motoros a sűrű forgalomban a villamos pályáján haladt Budáról Pest irányába, szemben a forgalommal. A közeledő villamost észlelve balra, a haladási irányával ellentétes irányú forgalmi sávba tért ki, ahol egy személygépkocsival ütközött.
A percek alatt a helyszínre érkező mentők fél órán át próbálkoztak a szerencsétlenül járt férfi újraélesztésével, sikertelenül.
A hídon a villamosforgalom nem állt le, a Pestről Budára vezető két sávot viszont a helyszínelés idejére lezárták. A felhajtó egyetlen sávjában araszolva kerülték ki a helyszínt az autók. A korlátozást este fél kilenc körül feloldották." (http://index.hu/politika/bulvar/bulvarhirek/?main:2007.04.23&309295)
Na azért ez nem gyenge. Ennyire semmibe venni a saját életedet... Gáz. Persze azért őszinte részvétem a családnak.
Vers mindenkinek, de azt hiszem, most főleg Annának:
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
Fáj a fejem. Sokat idegeskedtem ma. Tudom, tudom. Nem kéne. A saját idiotizmusom. De akkor is tény. Mikor sietnék, de nem találom a Microsoft Office legújabb csodájának Word nevezetű alcsodájában azokat a menüpontokat, amik épp kellenének, az nem jó érzés. Nekem nem ilyen Word van itthon. Azt szeretem az újításokban, ha a dolgok még véletlenül sem kerülnek ugyanoda, mint a régebbi változatokban. Az például kifejezetten jó. Na nem baj. Túléltem. Tomi megmutatta, mi van, legközelebb már menni fog. A sakkot is elmesélte. Nem mintha fel tudnám idézni, ki hogyan lép, de most akkor asszem megtanuljuk együtt :) Mármint ő már tudja, és ezért a tudását átadja nekem :P
Nagyon jó szülinapi ünneplésem volt tegnap :D Gyönyörűűű torta, gyönyörűűű virágok, gyönyörűűű ajándékok, naggyon finom ebéd :) Jó nekem :) Általában. :P Anyuéktól kaptam a következőket: Amerikai-magyar kulturális szótár, ugyanez angol-magyar és német-magyar verzióban, A szépség története (Umberto Eco), ezüst karkötő, ezüst (vagy nem, nekem mindegy :)) bokalánc (ami csörög, ha lépek, nagyon tetszik), valamint egy kerámiababa (anyu azt mondta, ez az utolsó baba, amit kapok, mert ezennel "felnőttnek" nyilvánítódtam :P). Tomitól kaptam Milka csokikááát, Joanne Harristől a "Jigs & Reels"-t, valamint egy hangfalszettet. Kéken világít és nagyon szépen szól :) Én most örülök :) Anyuéktól és Gabikától közösen pedig a Luca meséje című könyvet kaptam, amit anyu írt, ő csinálta a lapokra a hátteret, Gabika pedig a borítót festette :) Nagyon aranyos mese, és rólam szól, bibibiii :D
El kéne még küldeni Magdi esszéjét Magdinak meg Jamesnek. Ehhez viszont még egyszer át kéne olvasni. Írni kéne még hozzá véleményt. Jajj, miééért? Annyival szívesebben aludnék :O
U.i.: Ha valaki emlékszik az ügyfélkapus felhasználói nevemre és/vagy jelszavamra, ne habozzon tudatni velem :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése