Bejegyzések

Gyöngy

Ha akad olyan ismerősötök, akit nem kedveltek, viszont egy kisgyerek anyukája, és szeretnétek borsot törni az orra alá, vegyetek a gyerekének gyöngykészletet gyöngyfűzéshez. Kegyetlen. Flóra a szülinapi buliján kapta az egyik ovis csoporttársától, és most hétvégén jött meg úgy igazán a kedve a fűzéshez. Kb. ezer darab kis gyöngyről van szó, ezek, ha megbillen az amúgy többszörösen lezárt eredeti dobozuk, ezerfelé gurulnak. A legkisebb kb. akkora, mint egy porszem, szóval élmény keresgetni őket. Bár nem gurult szét az összes, arra számítok, hogy hónapok múlva is előkerül még egy-egy innen-onnan. Tomi odaadta a csavarszortírozós dobozát, én meg vagy két órát töltöttem azzal, hogy méret szerint szétválogassam a gyöngyöket, és a feléig sem jutottam. A színekkel nem is törődtem, így is ugrált már a szemem alatt az ideg, mint szegény motkánynak a Jégkorszakban. Közben meg morogtam, mint a bolhás kutya. Szóval ide több gyöngy be nem teszi a lábát, az biztos. Fejleszti a kreativitást meg a fin...

Eufemizmus

"Kiderült, hogy neki úgy van megcsinálva a memóriája, hogy boldog ember legyen egész életében."

Pók

Flóra a metróra várva nézegeti a kitett menetrendet, várostérképet, ilyesmiket. Egyszer csak felkiált: – Anya, ott egy pók! – Akkor gyere el onnan! (A pókiszonyom olyan szinten jár, hogy a pók puszta említésére lever a víz, brrr, irtózom ezektől a dögöktől.) Nézi, nézi, egyszer csak megszólal: – Anya, szerintem ez a pók véletlenül meghalt.

Az se kutya,

 amikor e-mailt kapok az Indamailtől, ahol életem első e-mail fiókja működik vagy 20 éve, igaz, napjainkban már főleg spamgyűjtőként, hogy május 3-ig aktiváljam az előfizetésemet, ami havi 2000 Ft, HA negyedévre vagy évre fizetek elő, különben elveszítem a hozzáférésemet. Értitek, havi 2000 Ft-ot fizessek valamiért, amit a Gmail ingyen ad. Hát, akkor nincs más hátra, mint előre: a fiók korai szakaszából lementegetem az emlék minőségű üzeneteket, aztán búcsút intek ennek az e-mail címemnek. De nem is értem az elképzelést. Vajon sok előfizetőjük lesz?

Vonzó ajánlat

 Postán küldött névre szóló szórólapot az itteni legismertebb könyvesbolt, benne egy csomó izgalmas könyv meg egy 15%-os kupon. Azonnal felcsillant a szemem, mert több e-bookot is kinéztem náluk*. A  lóbetűkkel szedett felirat mögött csillag, a kupon alján hatos betűmérettel meg ez: "Kivéve könyvekre." Akkor jól van akkor. *Az a cél, hogy minél több könyvemtől megszabaduljak, és ne hozzak haza újakat. Kivétel a gyerekkönyv és az ajándékba kapott kötet. Jelen állás szerint nem lesz könyvtárszobám, anélkül meg tárolhatatlan sajnos ez a mennyiség. Régen számoltam már meg, de 1500-2000 könyvem lehet.

Viola

Ünnepekhez köti a fejlődést: az első szülinapján állt fel először, és Flóra ötödik szülinapján tette meg az első lépéseit. Másnap már szaladt :) Egész nap beszél már, csak még keveset értünk belőle. Pl. ha valami leesik, azt "hoppá" vagy "bumm" felkáltással nyugtázza. Amikor elesik, nem szoktam egyből rohanni, felkapni, csak mondom, hogy "bumm volt", néha kérdő hangsúllyal. (Ha megüti magát, természetesen megölelgetem.) Így alakult ki, hogy ha elesik, egyből mondja már, "bumm". Nemrég rászokott a jajgatásra is, nehezebb pillanatokban kijelenti, hogy "jaj", esetleg "jaj, jaj". No, tegnap esett egy komolyabbat, Tomi fel is kapta, de ő hamar lekéredzkedett, és zokogva jött hozzám. És tudjátok, mit mondott? "Bumm volt, jaj!" Meg kell enni, olyan cuki :D Flóra egy ideig "baba" megnevezéssel futott, de már megtanulta a nevét a kishugi. Ha Flórira gondol, akkor "Vui", ha Flórára, akkor "Vuijja"...

Az első vizsga

 Flóra ma részt vett élete első vizsgáján, ami egy karatés övvizsga volt. Sikerrel zárta, így már nem sima fehér az öve, hanem van a közepén egy citromsárga csík. Nagyon büszkék vagyunk rá. (És Violára is,  aki egy hang nélkül végigülte a másfél órás karatevizsgát.)