LizaGazdija

 Megvolt az idei év első strandolása. Idejét sem tudom, mikor került rá sor már májusban, szerintem még Flóra előtt. Igaz, hogy csak kb. 1 órát tudtunk ott lenni, de Flóra ezt az időt végigpancsolta, és Tomival mi is bejutottunk a vízbe. Az számomra továbbra is rejtély, itt miért jéghideg minden medence vize, otthon azért barátságosabb szokott lenni. Egyedül Viola nem mártózott meg egyelőre, de a gangulat tetszett neki, végig csacsogott meg mosolygott. Legközelebb őt is vízbe mártjuk.

 Tomi sokszor ezzel a számmal tér magához reggel*: Én is szeretem, jó kis aláfestő zene a reggelekhez. Ezért is örültem meg, amikor novemberben teljesen véletlenül belebotlottam a zenekar turnétervébe, és ott azt láttam, hogy március 15-én Bécsbe szeretnének jönni. Sokáig tipródtam, vajon mennyire lesz lockdown, mert ha nagyon, akkor csalódás lesz, ha mégsem jut el Tomi a koncertre, de végül bátor voltam, és két jegyet kapott karácsonyra. Ekkor Viola még csak 4 hónapos volt, távolinak tűnt az idő, amikor majd rajtam kívül bárkivel is elalszik, úgyhogy azt beszéltük meg Tomival, alapvetően együtt megyünk a bulira, de ha úgy látjuk, Violának még korai lesz a nélkülem töltött este, akkor az egyik húgát/barátját hívja el. Flóránál nem kérdés az elalvás, sokszor aludt már rokonoknál. Márciusra már Viola is egészen ügyesnek tűnt, akár 2-3 órára is elmehettem már itthonról nappal úgy, hogy nem volt nagy sírás, mire visszajöttem. Így aztán bevállaltuk Tomival, hogy én megyek vele 15-én, és...

 - Mikor jön apa? - Ötkor. - Egy, kettő, három, négy, öt. (Az ujján is számolja persze.) Most jött?

Beszélgetünk Flórával. - Képzeld, Viola ma volt tornázni ott, ahova te is jártál, amikor kicsi voltál. Csak ő egy másik nénihez jár. Te Silviához jártál, ő Estefaniához. - Silviaaaaa? - Igen. - De az egy ennivaló! - Igen? Milyen ennivaló? - Hát Silvia! Kár, hogy teljesen le vagyok harcolva, mert volt ma még egy nagyon cuki, amit fel akartam írni, de nem bírom felidézni.

volt a Nagyi legidősebb testvérének, B-nak és feleségének, Zs-nak a temetése. Idén töltötték volna be a 86. életévüket, és már egy ideje mindketten betegeskedtek. Én is elmentem a temetésre, jött velem Viola is, mert őt még nem tudom itthon hagyni több mint egy egész napra. Magán a szertartáson nem voltam ott, mert a kicsi nem bírta, ezért a kocsiban ültünk, ott nyugtatgattam, de később azért elsétáltam a sírhoz. Ott nyugszanak a dédnagyszüleim is. A temetés után tor következett, amit családi beszélgetésnek hívtunk. Nagyon-nagyon régen nem voltunk már együtt így mind, és annak örülök, hogy most végre ilyen is volt, csak az nagyon szomorú, hogy egy temetés kellett hozzá. Olyan rokonok is eljöttek, akikkel már vagy 15-20 éve nem találkoztunk. B és Zs nagyon hiányoztak az összejövetelről, mert minden karácsonyi és nyári ugyanilyen, sokszor ugyanitt megrendezett találkozón ott voltak, ameddig csak ilyeneket szerveztünk. Nézegettünk régi képeket, egészen az ükszüleimig visszamenőleg vannak ...

Viola a kezdetek óta nagyon jó alvó, újszülöttként is max. kétszer kelt, 2-3 hónaposan átaludta az éjszakát (fél 10-től 8-ig), aztán egyszer kelt, 3-4 vagy 5-6 körül, de hamar visszaaludt. Egy ideje a hajnali keléskor 1-1,5 órát bulizunk, mire visszaalszik, de ez a hét volt eddig a mélypont*. Vasárnaptól péntekig minden éjjel legalább háromszor kelt, és harmadszor, hajnali 1 és 2 között már nem is aludt vissza, csak valamikor 5 körül. Ebből adódóan vasárnap óta 2-4 órákat aludtam, és nappal sem tudtam behozni a lemaradást, mert egész nap sírt minden nap. Péntekre már rendesen leamortizálódtam. Utaztunk Pest felé kocsival, a hölgyek nyűgösködtek, én énekléssel igyekeztem nyugtatni őket. Az Egyszer egy királyfinál jártam, amikor a következőre került sor: "Kerüljön a házba, üljön a patkányra..." Már persze padkára... Folyt a könnyem, sírtam a nevetéstől. Tegnapról mára aztán aludt Viola, csak fél 6-kor kelt, de én olyan fáradt vagyok, hogy délelőtt a földön ülve elaludtam, miköz...

Hónapok óta kapom belőle az ajánlókat, a vicces jeleneteket Facebookon, és mivel igen szórakoztatónak tűnt, gondoltam, megnézek belőle néhány részt. A harmadik évadnál tartanak most, egy évad hat, egyenként 22 perces részből áll, szóval nem vitték túlzásba mennyiségre. A történet Írországban, Derryben játszódik, és négy helyi tinilány meg egyikük angol unokaöccse vagy -bátyja mindennapjait kísérhetjük figyelemmel. Háttérként az IRA terrorcselekményei szolgálnak, mindenütt gépfegyveres katonák járkálnak, a reggeli híradóban néha bemondják, hogy terroristák felrobbantották ezt vagy azt a hidat, amire a családok részéről az a reakció, hogy "a francba, most mehetek kerülővel dolgozni, minek kell ezeknek állandóan robbantgatni". Arra mutat rá a sorozat, hogy bármilyen, bármennyire groteszk élethelyzetet meg lehet szokni, és egy idő után már fel sem fog tűnni. Az ír tinilányok már fel sem veszik, hogy az ellenőrzőponton megállítják az iskolabuszt, és gépfegyveres katonák szállnak f...