LizaGazdija

Vagy egy éven keresztül előfizettünk egy barkácsolós dobozra, amit havonta küldtek, és jobbára értelmetlen dolgokat tartalmazott, amikkel azért jól el lehet bütykölni. Nem csináltunk meg mindent azonnal, például megmaradt tavaly decemberről a mézeskalács házikó (kartonból). Múlt hétvégén elővettem, és nekiültünk Flórával. Egy alapra kell ráapplikálni a házikót, és a leírás szerint előbb be kell illeszteni az összes, a falak alján található fület az alapon található résekbe, majd mindet visszahajtani, ragasztócsíkkal leragasztani. Ilyen élmény volt (39. másodperctől): Kicsit morgolódtam, hogy ez így biztosan nem működik, mert ha egy fül a helyére került, és mentem a következőre, az első azonnal kijött. Flóra egy darabig nézte a szerencsétlenkedésemet, majd a következőt mondta: - Add ide, anya, segítek! Azért vagyok, hogy segítsek. Azért születettem. Cuki! Végül minden fület rögtön a résbe illesztés után leragasztottam, és akkor összeállt a ház.

Idén érzem először, hogy talán ez az utolsó, amin részt veszek. Vicces módon egy olyan lányt húztam, akinek két, általam fordított könyv is a kívánságlistáján van, ezért megkapja mindkettőt. Plusz lehet a könyv mellé apróságokat tenni a csomagba. Én eddig minden angyalkámtól kaptam teafiltereket, idén én is tettem. A kívánságlistához mellékelt kis üzenetben az állt, hogy a húzottam szereti a csokit, kivéve a marcipánosat (ki érti ezt? - de kinek a pap, kinek a papné), valamint odavan a majmokért és a cicákért. Gondoltam, keresek akkor majmos vagy cicás könyvjelzőt, de azt nem találtam, helyette viszont kezembe akadt egy szerintem irtó cuki őrangyal (akkora az egész, mint egy kis doboz TicTac, de nagyon helyes arca van), így azt csomagoltam be. És egy képeslapot a kedvenc karácsonyi idézetemmel meg némi jókívánsággal. Úgy gondoltam, szép kis csomagot sikerült összeállítani, és külön vicces, hogy pont az egyik kedvenc írónője néhány könyvének fordítója húzta őt. Aztán elbizonytalanodtam....

Nem szeretek vasalni, és csak az új lakásban szo,tam rá heti rendszerességgel, előtte igyekeztem ügyesen teregetni, és öltözéskor vasaltam, ha valamit kellett. Múlt héten nem került sor erre a remek tevékenységre, így most két nagymosásból halmozódtak a várakozó ruhák. Kicsit panszkodtam Tominak, aztán egy altatás után arra jöttem ki a gyerekszobából, hogy maga mellé bette a kupacot, és vasal. - Jaj, de jó, köszönöm! És milyen szuper, hogy még azt is tudod, hogy a rávasalt figurás felsőket kifordítva kell vasalni! - Hát, nehéz életem volt. :D - Nálatok a fiúknak is kellett vasalni? - Nálunk a lányok nem vasalnak, ezért a fiúk kénytelenek, ha nem akarnak gyűrött ingben járni*. Pedig anyu régen szeretett vasalni. Ált. iskolás koromból emlékszem, sokszor volt, hogy hazaértem a suliból, és anyu ott vasalt egy óriási kupac közepén. A harmadik gyerek táján szokott le róla. Mondjuk, akkora családban, mint az övéké*ő, én is gyorsan elengedném ezt a témát, vagy legalábbis kiszervezném. *Ez pers...

Nehéz elképzelnem azt az embert, aki nálam is bénább rendszeres kapcsolattartásban, de csak megtaláltam. Az elmúlt másfél hónapban kétszer írtam M. anyukájának, egyszer sem reagált. Flóra meg kétnaponta pityereg, hogy neki M. a barátja, és mikor találkozunk már vele. Nehezítő körülmény, hogy mostanában született meg a kistestvér, szóval anyuka egy ideig nem sűrűn fog játszótérre járni, gondolom, örül, hogy él, de azért írhatna. Mondanám neki, hogy ha valamikor tudják előre, apuka mikor viszi a hozzájuk közeli játszótérre a kisfiút, szóljon, megyünk. Értem én, hogy neki kb. az utolsó gondolata lehetünk mi, de akkor is sajnálom a kislányomat, és rossz, hogy nem rajtam múlik, hogyan alakul a történet, mert én megtettem, amit tudtam.

No, most jutottam el arra a pontra, hogy nem érdekel az egész, és elmehet a kormány oda, ahová gondolom. Oké, én azért oltattam be magam, hogy ne haljak meg, ha a terhesség alatt elkapom ezt a nyomorult vírust, de én is azt hallgatom hosszú hónapok óta, hogy "geht brav impfen", kb. mindenki oltassa be magát ügyesen, és akkor nem lesz többet általános lockdown. Még egy-két hete is ez volt a szöveg. És akkor bejelentik, hogy hétfőtől lockdown mindenkinek, az oltottaknak is? Ezek teljesen hülyék vajon? Különösen azt a részt nem értem, hogy ott vannak a statisztikai adataik, amikből kiderül, hogy az intenzíven 10% alatti az oltottak aránya, a sima covid-osztályon meg valahol 10 és 20% közötti. Akkor most az oltottakat minek vegzálják? Tényleg most tartok ott, hogy nem érdekel, fejük tetejére is állhatnak, de hogy én karácsonykor Pestre megyek, az 1000%. Mert persze, megint úgy indul, hogy csak 10 nap, nagyon maximum 20, de hát már tavaly is így futottunk neki, aztán január közepé...

Nyilvános vécé, a csempén valami ragasztómaradék. - Az mi? - Szerintem ragasztó. - Megfogom. - Inkább ne fogd meg, az a tuti. - Miért van itt a tuti? Eltartott pár másodpercig, utána nehezen tartottam vissza a nevetést. - Kérek kenyeret az enyémből. - Zsemle van. - De én kenyeret kérek. - Anyáéból* jó lesz? - Nem, az enyémből! - De már mondtam, hogy nincs most itthon. Mit csináljak? - Hozzál! :D Végül is megtalálta a kézenfekvő megoldást. (Nem hoztam.) *Én gluténmentes kenyeret eszem, ő is rászokott. Eleinte nem örültem, de aztán elengedtem ezt a problémát, mert eszik mellette mindenfélét, amiben van glutén, plusz az oviban reggelire mindig valamilyen péksütit kapnak, szóval nem lehet ebből gondja. Már hazaért, levette a téli hacukát, de jönni szeretne velem cipőt venni (nekem). Elkezdem visszapakolni rá a kinti nadrágot, pulcsit, kabátot, stb. Azt mondja: - Már... már... már... már, már, már, már... Ezt nagyon sokszor, míg végül elnevetem magam. Erre ő sírva fakad: - Nem tudom kimonda...

Hogy én mennyire utálom a bürokráciát... Bár Ausztria szerintem sok szempontból "felhasználóbarátabb", mint Magyarország, ebben tök egyforma a két ország. Mivel nem vagyunk osztrák állampolgárok, kellett tartózkodási engedélyt intézni magunknak, amikor kijöttünk, és a gyerekeinknek is kell születésük után. Jó kis móka ez: - Először születési anyakönyvi kivonatot kap a baba, mellé lakcímkártyát (ami itt nem kártya) és biztosítási kártyát. - Ezekkel lehet menni a nagykövetségre, ahol magyar születésit és útlevelet kell kérvényezni. - Ezek néhány héten belül megjönnek, ekkor kell kérni a letelepedésit, mert ahhoz mindenképp szükséges az útlevél. Ezt a papírt azonnal kiadják, hála a jó égnek. - A papír fénymásolatát el kell küldeni a helyi NAV-nak, és akkor egy idő után jön az értesítés, hogy jogosultak vagyunk családi pótlékra. - Ha a családi pótlékra jogosultak vagyunk, akkor kapunk gyest. Régebben a bevándorlási hivatalba csak úgy odament az ember korán reggel, aztán várta, ho...