LizaGazdija

 - Anya, amikor törököt faragtunk, miért tettünk bele mécsest?

Örök problémám, hogy képtelen vagyok megválni bármitől is. Ennek következtében rengeteg ruhám van, de csak keveset hordok - és még így sem szokott sikerülni a szortírozás, akárhányszor futok neki, mert mindig mindent megtartok azzal, hogy "hátha valamikor még hordani fogom". A költözés jó alkalom volt... lett volna a cuccok átválogatására, sikerült is kidobnom kettő darab teljesen menthetetlen nadrágot. Aztán véget ért a nyár, elővettem az őszi-téli holmikat, eltettem a nyáriakat, és pakolás közben megint megpróbáltam szortírozni. Hihetetlen, de sikerült. Egy kisebb zsák ruháról beláttam, hogy ilyen-olyan okból kifolyólag már sosem fogom felvenni, becsomagoltam ezeket, és bedobtam az adománygyűjtő konténerbe. Hihetetlenül jó érzés volt az is, hogy megszabadultam tőlük, és az is, hogy talán valakinek még jól fognak jönni, mert nem elnyűtt darabok voltak. Ezen felbuzdulva nekiálltam a cipők átnézésének is, mert az is egy olyan terület, hogy rengeteg, már nem hordott darabom van...

Az eleje óta nézzük, és sokáig lelkesek voltunk, de most már egyre kevésbé. Múltkor mondtam Tominak, nem értem, mi történt, de valami szörnyen gagyi lett ez a sorozat így a hatodik évadra. Szerinte az történt, hogy az elején még a vidéki élet paródiája volt, ezért lehetett nevetni szituációkon, mostanra viszont annyira abszurddá vált, és annyira semmi köze semmilyen életmódhoz, hogy inkább csak kínos, és emiatt a színészek is nehezebben azonosulnak a karaktereikkel. Ez lehet a megfejtés. Meg az, hogy az új karakterek is kínosak, és sok esetben tényleg nem jó a színészi játék sem. Pl. frászt kapok Vikitől meg a két Répától, főleg attól, amelyik olyan furán beszél. De már a régi kedvencek is egyre furábbak, Erika, Gyuri, a pap, Teca sem olyan, mint az elején. Megvan az a szokásom, hogy az ellaposodó sorozatokat is végignézem, csak nagyon várom már, hogy végül legyen. Most is bízom benne, hogy ez a hatodik évad már az utolsó, mert ez már nagyon messze van a jótól.

 - ... és nem sírtam kicsit, csak nagyon. Kicsit nagyon sírtam. Éppen azt mesélte Violának, milyen volt, amikor pcr-hez mintát vettem a szájából. Violáéból is vettem, csak ő fel sem ébredt rá szerencsére. Mondjuk, Flórának sem fájt, csak ő orrból szerette volna, mert legutóbb az antigént úgy csinálták neki, de ezen a teszthelyen azt mondta a hölgy, az hatéves kor alatt tilos. Erre az egészre pedig azért volt szükség, mert múlt héten órákat töltöttünk egy később pozitívnak bizonyult, tüneteket is produkáló családtaggal. Mivel a találkozás utáni 6. napon derült csak ki, hogy karanténban van a két gyerek (mi oltottként nem), csak egy napot töltöttünk bezárva. Szerencsénk volt. Eddig úgy néz ki, a beteg rokonnak is, mert neki legalább enyhék a tünetei. Vége lehetne már ennek a hülye járványnak.

Flóra néhányszor kért müzlit reggelire a napokban, de megbeszéltük, hogy többet nem kap, miután elárulta, miért kéri: a kb. három szem mazsolát eszi ki belőle, a többit tartogatjuk még egy ideig, majd megy a vécébe, ez meg pazarlás, én meg nem bírom elviselni a pazarlást. Akár meg is ehetném helyette a müzlit, de képtelen vagyok rá - kiderült, hogy ki nem állhatom. Éppen egy már kidobásra ítélt adaggal indult a gyerek a vécé felé, hogy kiöntse. Benne volt a tálban a kiskanál, amivel evett, úgyhogy szóltam neki: - Vigyázz, hogy a kanál ne essen bele a vécébe! - Jó, nem esik bele. Másodpercekkel később csörrenést hallottam, majd a gyerek kétségbeesett kiabálását: - Anya, gyere gyorsan, beleesett! Engem elkapott a röhögőgörcs, ő zokogott, és nem értette, nekem mi olyan vicces. Amikor meglátott, azt kérdezte (sírva): - Most mit csináljunk? Mire én (nevetve): - Szerintem nevessünk. Inkább, mint sírjunk. Végül elhárult a katasztrófa.

Flóra szeret énekelni és táncolni, és tánc közben sokszor dobálja a haját. Ezt én eléggé furcsállom, nem tudom, hogyan jött ez neki, csak tippelem, hogy valakivel láthatott valami klipet. Ma megkérdeztem tőle, hol látta ezt a mozdulatot. - Hát a suliban. - De te nem is jársz suliba. - De amikor nagy voltam és suliba jártam. Ez már régen volt. Úgy érzem, ma sem kerültem közelebb a megoldáshoz.

Szeptemberben észrevettük, hogy nagyon durván párás lett a lakás levegője: a ruhák egyszerűen nem száradtak meg*, az ablakokon belül folyt a pára, és a mi szobánk egyik sarkában megjelent a penész - szerencsére még időben elkaptuk, simán le lehetett törölni, és azóta sem jött vissza. Beszereztünk néhány páratartalom-mérőt, ki is derült, hogy átlag 88% a páratartalom a lakásban. Örültem is, házhoz jöttek a trópusok ezek szerint. Következő lépésben teleraktunk mindent sóval, legalább 5 kg só van lefedetlen dobozokban a lakás különböző pontjain. Valamint brutál szellőztetésbe fogtunk. Eddig is szellőztettünk, de általában bukóra nyitott ablakkal, és amióta hűvösebb lett, nem olyan hosszan. Hát, most naponta 2-3x letekerjük szépen a fűtést, kitárjuk az ablakokat, és 10 percig úgy is maradnak. Kölcsönkaptunk a szüleimtől egy páraelszívót is, azt még csak egyszer-kétszer kellett bevetni. Valamint abszolút kihasználjuk, hogy a házhoz tartozik mosókonyha. A szomszéd lépcsőházban van, az alagso...