Szanálás

Örök problémám, hogy képtelen vagyok megválni bármitől is. Ennek következtében rengeteg ruhám van, de csak keveset hordok - és még így sem szokott sikerülni a szortírozás, akárhányszor futok neki, mert mindig mindent megtartok azzal, hogy "hátha valamikor még hordani fogom".

A költözés jó alkalom volt... lett volna a cuccok átválogatására, sikerült is kidobnom kettő darab teljesen menthetetlen nadrágot. Aztán véget ért a nyár, elővettem az őszi-téli holmikat, eltettem a nyáriakat, és pakolás közben megint megpróbáltam szortírozni. Hihetetlen, de sikerült. Egy kisebb zsák ruháról beláttam, hogy ilyen-olyan okból kifolyólag már sosem fogom felvenni, becsomagoltam ezeket, és bedobtam az adománygyűjtő konténerbe. Hihetetlenül jó érzés volt az is, hogy megszabadultam tőlük, és az is, hogy talán valakinek még jól fognak jönni, mert nem elnyűtt darabok voltak. Ezen felbuzdulva nekiálltam a cipők átnézésének is, mert az is egy olyan terület, hogy rengeteg, már nem hordott darabom van, ami csak foglalja a helyet feleslegesen. Persze azt itt is betartottam, hogy az elhordott cipők menjenek a kukába, azok meg, amik nem sokszor voltak rajtam, az adománygyűjtőbe. Ez is milyen jó volt! Négy pár cipőről sikerült eldöntenem, hogy nem veszem már fel többet. A csizmám volt az egyik, amit amúgy nagyon szerettem, csak sajnos magassarkú (nem tű-, csak magas-), és Flóra születése óta nem bírok ilyen cipőben járni, érti ezt a fene. Volt még köztük egy szandál, ami most pont nem szezonális, mindenesetre nem bírok menni abban sem, valamint egy edzőcipő, ami kb. 5 éve nem volt a lábamon, és már nem is lesz, meg az a végtelenül ronda papucs, amit Viola születése előtt vettem a kórházi tartózkodásra készülve, és azon túl, hogy csúnya, még csak nem is jó rám, más meg a családban nem él olyan kis lábon, mint én, szóval minek tartogassuk, lehet, hogy más nem találná csúnyának, és még jó is lenne rá.

Majd Tomit is megkérem, hogy nézze át a cipőit, hátha bedobálhatunk még ezt-azt a konténerbe, és a gyerekcipőkön is el kell gondolkodnom, megtartunk-e közülük néhányat, hogy majd Violának is jó lehet, vagy inkább ő is kap minden méretből újat, mint Flóra. Valamint következnek a kabátok, három olyan nagykabátom is van*, amiről már beláttam, hogy nem fogom felvenni többet, de még nem tudtam eldönteni, vannak-e elég jó állapotban a konténerhez. Szerintem még pár nap, és sikerül dűlőre jutnom ebben a kérdésben. A szemem könnybe lábad a gondolatra, hogy többet nem fogunk három téli kabátot tárolni feleslegesen, és tologatni ide-oda, mert mindenhol útban van.

Szóval... szanálni jó! Bárcsak sikerülne gyakrabban!

*Nem párhuzamosan hordtam őket. Az úgy volt, hogy megvettem az elsőt, hordtam egy darabig, aztán már nem tetszett. Akkor vettem egy másikat, de az elsőt nem akartam kidobni/elajándékozni, mert hátha még lesz kedvem hordani később. A harmadik ugyanígy.